A templomajtón kívül

– Számos tevékenység zajlott és zajlik egyházközségükben. Miért helyeznek ilyen nagy hangsúlyt ezekre a szentmisén kívüli eseményekre?

– Célunk, hogy minden nemzedéket megszólítsunk, kezdve a kicsiktől egészen a nagyokig, fiataloktól az idősekig. Idéntől a hittanos, elsőáldozási csoport mellett bérmálkozói csoport is indul, de a tavaly elkezdett projekteket is szeretnénk folytatni és egyben bővíteni is azokat egyfajta együttműködésben a Szentháromság-plébánia, a Kerületi Ifjúsági Lelkészség, a Nagy Mózes Diákszövetség és a Nagy Mózes Elméleti Líceum között. Többségében ezeket a programokat, amelyeket minden korosztálynak kínálunk, főbb ünnepeinkhez kötjük, továbbá helyet kapnak különböző témájú előadások, amelyekkel a fiatalokat és a szülőket célozzuk meg, de ott vannak a különböző ünnepségek, kirándulások, amelyek szépen alakítják a közösséget.

– Tehát nemcsak a templomba járókat célozzák meg rendezvényeikkel, hanem általában az embereket.

– Nagyon sokan az egyházról hallva csak intézményre gondolnak, amely egyfajta szolgáltatást nyújt: esket, keresztel, temet, beteget lát el, esetleg a hozzájárulás befizetéséért jönnek, vagy ha valamilyen igazolásra van szükségük. A különféle rendezvényeinkkel az a célunk, hogy olyan társadalmi párbeszédet indítsunk el, amely kapcsán az emberek felfedezhetik az emberarcú egyházat, amely társként szegődik melléjük akár a nehézségekben, akár az örömteli pillanatokban, minden életállapotban és helyzetben. Nekünk nem az emberek pénzére van szükségünk, hanem magukra az emberekre. És tudjuk, hogy a perifériára szorultakat nem a templomban találjuk meg, hanem azon kívül. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ifjúsági, kulturális és egyéb programokkal lehetőséget biztosítsunk az egyháztól talán távolélőknek a nyitott és szívbéli találkozás nagy ajándékára. És azt tapasztalom, hogy nagyon pozitívan hatnak ezen programok.

– Hogyan vonják be a gyerekeket a vallási életbe? Kitől függ, hogy egy gyerek közel engedi-e magához a hitet?

– Hiszek a személyes megszólításban, ennek apropóján én magam is törekszem jelen lenni minden eseményen és helyszínen, ahol az evangelizációra lehetőség nyílik. A templomon túl jelen vagyok a Nagy Mózes Elméleti Líceumban is mint pap és vallástanár. Törekszem az iskolai környezetben megszólítani a gyerekeket, akik nyitottsággal fogadnak. Továbbá a plébániai foglalkozások által próbáljuk élményszerűen bevonni őket, megszerettetni a templomot, a jó Istent, az egyházat. Mindenképpen elmondható, hogy először is az otthoni környezet az, ami meghatározza a gyerek viselkedését, magatartását és a valláshoz való viszonyát. Ezért nagy a szülők, nagyszülők felelőssége, hiszen nem mindegy, milyen értékrendet adnak tovább. Felekezettől függetlenül fontosnak tartom a vallásos nevelést, amelyben sok gazdagság rejlik.

Fotó: Tompa Réka