A szív kápolnája

Újabb múltba révedő, de jövőbe tekintő, a hitre támaszkodva szent titkokat feszegető, az érzelemmel átszőtt értelem fényénél vizsgálódó, merészen logikus következtetéseket megfogalmazó könyvet tett le az olvasók asztalára Balla Ede Zsolt kutató, vidékfejlesztési szakember, író. A székelyudvarhelyi Jézus szíve kápolnát ismertető kötetet szerdán Sepsiszentgyörgyön, a LibriM udvarában, csütörtökön Kézdivásárhelyen, az Erzsébet Teremben mutatta be a szerző.

Ennek folyamán megtudhattuk, hogy a székely anyaváros déli kijáratánál álló, négykaréjos épület a település legrégebbi, máig fennálló műemléke, amelynek kör alakja és a számára kiválasztott, gyógyforrásokban gazdag terület egyaránt ősi használatáról tanúskodik. A 2012-ben itt elvégzett régészeti kutatás eredményeit összegző szakemberek viszont keletkezését a 16. századra teszik. Véleményüknek azonban ellentmond az eredetére vonatkozó, Orbán Balázs által feljegyzett monda is, amely a kápolna tatárjárás-kori építésére utal. A népi emlékezet szerint ugyanis a Jézushoz fohászkodó székely vitéz által, az innen 1000 lépésnyire fekvő Budvárából kiröpített nyílvessző éppen ezen a helyen találta szíven és végzett a vidék lakosságát felkoncolni szándékozó tatárkánnal.

A csodás lövés következtében vezérüket vesztett betolakodók pedig rémületükben szétfutottak. A környék lakossága megmenekülése emlékére és Isten iránti hálája jeléül emelte a kápolnát, és nevezte el Jézusról. Négykaréjos formája a kán jurtájára utal.

Balla Ede Zsolt a könyvben és annak tartalmát tömören ismertető előadásában egyaránt kiemelte, hogy „Székelyföldön három négykaréjos kápolnáról tudunk, amelyek között feltételezhetően nem csupán építési hasonlóság, hanem rokonítható szakrális üzenet is rejtezik. A székelyudvarhelyi Jézus szíve kápolna testvérei Kézdivásárhely és Gyergyószentmiklós közelében töltik be hivatásukat.” A Kézdiszentlélek fölé emelkedő Perkőn álló, Szent István, a Gyergyói-medencéből kiemelkedő Csobothegy tetején emelt társa pedig Szent Anna nevét viseli.

A Jézus szíve kápolna keletkezésének okát, elhelyezését, formáját, nevét, belső díszítését, a hozzá kapcsolódó egyházi eseményt, néphagyományt sajátos szempontok szerint és részletesen értelmező kötetet fellapozva számos új ismeret birtokába jutunk. Székelyudvarhely elhelyezkedésére vonatkozóan például megtudhatjuk, hogy a kissé félreeső Aranyosszéket kivéve, nincsen olyan székelyföldi település, amely légvonalban 100 km-nél távolabb esne tőle.

Így joggal nevezhető e sajátos tájegység központjának, és arra is fény derül, hogy a település és környéke a történelem folyamán miért játszott fontos szerepet a székelység életében. Hiszen Orbán Balázs szavaival élve „régente a székelyek főkapitánya legtöbbször itten lakott, itt tartattak a székely nemzeti gyűlések, s a perek egész Székelyföldről itt fellebbeztettek.” Nem a véletlen műve tehát, hogy Udvarhelyszéket anyaszékként és annak központját székely anyavárosként szokták emlegetni.