A székely–magyar közösség értéke

Orsolya ezúttal nemcsak szervezőként járult hozzá a Burrogtató sikeréhez, a gépek felvonulásán „traktoristaként” vett részt. „Az első években gondolni sem mertem arra, hogy traktort vezessek, hiszen akkor úgy véltem, azt csak komoly férfiak tehetik meg. Azonban a gondolat motoszkált bennem, és időnként megkérdeztem, hogy én mehetnék-e? Azt mondták, igen, ám mindeddig ez ennyiben maradt. Idén azonban elérkezett ennek is az ideje. Szerdától az udvarban volt Páljános László traktorja, így azon gyakorolhattam, és végre megtapasztalhattam a felvonulás igazi hangulatát.”

Az előző évekhez hasonlóan, a Gyöngyösről, Szarvasról, Újfehértóról, Kiskőrösről és Gyálról érkezett magyarországi gépészek tavasszal előkészítették a gépeket, majd az eseményre sajátjaikat is elhozták, amelyekkel felvonultak.

Hofherrek a felvonuláson

A Magyarország legnagyobb traktorgyűjteményével rendelkező Lévay Sándor gyöngyösi vállalkozó, gépgyűjtő, a rendezvény támogatója és állandó partnere örömmel nyugtázta, tavaly óta pozitív irányba mozdultak el a dolgok. „A stabil motorok védettebb helyre kerültek, így mi, gépészek nem érezzük annyira fölöslegesnek az elvégzett munkánkat. Ugyanis, ha a szabad ég alatt vannak a gépek, minden évben szinte ugyanott kezdjük elölről a munkát, ahol abbahagytuk. Jövő tavasszal sokkal kevesebb munkánk lesz a már megjavított masinákkal, mint előző években”, nyugtázta. Az, hogy tető került a stabilmotorok fölé, részben a Bethlen Gábor Alap támogatása, részben Csermák Pál, a Kiskőrösi Dutra Baráti Kör tagja felajánlása révén valósulhatott meg, hiszen ő adományozta és szállította Csernátonba a fedélként szolgáló hullámos fémlemezeket. A kiskőrösi Dutra Baráti Kör több tagja, így Nagy Vilmos elnök is szintén évente eljön a rendezvényünkre.

A Burrogtató egyik hagyománya, hogy évről évre újabb moto

rokba lehelnek életet a gyöngyösi mezőgépészek. Lévay Sándor a miértre is válaszolt. „Ezek nagyon régi gépek, és kicsit vissza is kell nyúlni, hiszen az idők során, akár a bemutatókon is, meghibásodik egyik-másik, és azokat meg kell javítani. Ezek között van több mint száz­éves gép is, így már annak is örülünk, ha egyáltalán beindul.”

A neves gépgyűjtő idén sem érkezett üres kézzel a rendezvényre. „Szokás szerint a kamionnal jöttünk, és négy traktort hoztunk: három Hofherr-típusút, ezek közül a K28-as a kezdeti időszakból, a `20-as évek végéről, a `30-as évek elejéről való. Belgiumban találtuk, onnan szállítottuk Magyarországra, és most ide is elhoztuk. Teljesen más építési módszerrel készült ez a gép a későbbiekhez viszonyítva, a hatalmas öntvényvázra épült rá egy stabil motor, emellett a hűtő a menetirányra merőlegesen van elhelyezve.”

Örömmel újságolta, hogy a helyiek közül egyre többen érdeklődnek gépek szerelése iránt, segítenek a javításban. „Ma is beszélgettem egy fiatalemberrel, aki szakmáját tekintve nem autószerelő, de világéletében gépeket javított. Mondtam, legközelebb szívesen látjuk, és itt biztosan többet tanul, mintha iskolapadban ülne egy hónapig.” Hozzátette, rajtuk nem múlik, hogy jövőben is részesei legyenek a rendezvénynek.

Évről évre hosszabb a faluközpontban felvonuló gépek sora is, idén mintegy negyven veterán jármű „nevezett be” Albis, Brassó, Csernáton, Csíkszereda, Étfalva-Zoltán, Gyöngyös, Illyefalva, Kézdialmás, Kézdimartonos, Kézdiszentlélek, Kézdivásárhely, Kiskőrös, Lemhény, Szentgál, Tibód, Torja, Zalaegerszeg, Zágon településekről.

„Kivirágzott egy nap a szívünkben”

Haszmann Pál helytörténész, a múzeumalapító egyik fia így vélekedett: „Ez a hetedik, de ha azt mondom, hogy hetvenhetedik, akkor sem tévedek, ugyanis a mezőgazdasággal kapcsolatos szerszám-, gép- motor- és eszközgyűjtés már a `60-as évek végén, a `70-es évek elején kezdődött. Édesapám már akkor mondta, »gyűjtsétek össze, amit lehet, fiatalok vagytok, most kell megmozdulni, hiszen el fog pusztulni ez a gépanyag. Meg kellene mutatnunk a világnak Háromszék vármegye, a történelmi Magyarország legkeletibb megyéjének mezőgazdálkodási módját, annak történetét, tárgyi és szellemi anyagával együtt.«

Így indult el szépen, lassan a gyűjtés. Az első tárgy egy kézi saraboló volt, amelyet egy kapálógép, aztán henger, borona, eke, vetőgép követett, és így tovább. Gyűltek a gépek mindig azzal a rejtett szándékkal, hogy milyen jó lenne a gépészeket összegyűjteni, és ezt a szép anyagot, ezeket az öreg, »néma« motorokat újraindítani, megszólaltatni, hogy halljuk az egykori hangjukat.« Így fűződött a dolog, mint egy gomolya, s most már a hetedik gépésztalálkozón is túl vagyunk.”

Pali bácsi számára külön örömet jelent, hogy a rendezvény látogatottsága egyre növekszik. „Megannyi lelkes, gépszerető, »megszállott« embert megszólít a találkozó, akik ragaszkodnak ehhez. Anyaországiak, helybéliek jöttek, javítgattuk, építgettünk, alkatrészeket kellett keríteni, másokat kellett legyártatni, rengeteg munka van mögötte. De egy olyan közösség épül, s ez talán a legfontosabb üzenete a mai világ számára, amely ezen a téren össze tud kapaszkodni, kezet tud egymással szorítani, és annak van eredménye. A közösség ereje az, ami megtarthat minket. Jelen esetben éppen egy gépésztársadalom fiatal és idősebb tagjai. Öröm, hogy idáig jutottunk, hogy 3000–3500 ember van itt az udvaron, mindenki jól érzi magát, szót váltanak, örvendeznek egymásnak. Ez a mai nap gyönyörűsége, kivirágzott egy nap a mi szívünkben, lelkünkben, s ennek a virágnak az illatával, amely mindannyiunké, behintettük ezt a drága közösséget. Ez a székely-magyar közösség értéke, nemzeti kincsestárához tartozó tárgyi-szellemi anyaga, amit meg kell tartani, s át kell örökíteni a mellettünk, utánunk felnövő nemzedékekre.”

Befejezésül elmondta, úgy véli, az utánpótlás miatt sem kell aggódni. „Öröm látni, hogy annyi fiatal gyermek van itt, aki alig topog, de már a kormánykerékre mindenféleképpen rátenné a kezét, mert benne van a vérében. Talán nagyapjától örökölte, hogy a gépet meg kell forgatni, s aztán avval el kell indulni, menni kell egy cél felé. Ez a cél ma részben megvalósult, s a jövő esztendőben még kiteljesedik a rendezvény szakmai előadásokkal, találkozásokkal. Kell-e ennél nagyobb öröm?”

Fontos hozadéka a rendezvénynek az is, hogy újabb és újabb tárgyakkal gyarapodik általa a gyűjtemény. „A teljesség igénye nélkül, idén is régi fotóktól kezdve egy gyönyörűen helyreállított kukoricaroppantóig, több tárggyal is gazdagabbak lettünk. Ez utóbbit Halek Károly zalaegerszegi gépgyűjtő barátunk adományozta, és hozta el a múzeumba” – mondta el Haszmann Pál.

Vásári forgatag

A jelenlévők az udvaron megtekinthették a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Magyar családok a Kárpát-medencében című kiállítását, illetve a cséplőgép-bemutatót, ahogy a múzeum állandó kiállításait is térítésmentesen látogathatták, ugyanakkor a felvonulásról visszatért gépeket is megcsodálhatták. A kicsik eközben a pécsi Míves Mag Műhely alkotóival, Minorics Tündével, Bedő Anikóval és Beke Líviával kézműveskedhettek. „Elhoztak egy kiállítást, emellett csuhéznak és nemezelnek a gyerekekkel. A kicsik a sepsiszentgyörgyi Haraszti Judittal és Here Katalinnal a bútorfestést, továbbá Orbán Enikővel a papírfonást is gyakorolhatják”, fejtette ki Dimény-Haszmann Orsolya.

A színpadon – a Fákó Alpár vezette Pántlikácska néptánccsoport felvezető előadását követően – Fodor Janka, Pál Eszter és Opra Anita énekelt népdalokat, majd a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum Tamás Annamária és Nagy-Babos Edit vezette Eszterlánc néptánccsoport és a Csipa együttes produkciója, a Mocanu-Prezsemer Erika és Lukács Mihály által előadott operett betétdalok voltak láthatók-hallhatók, majd tombolahúzás és a The Take Over zenekar koncertje zárta a rendezvényt.

A skanzen udvarán nemrég épített kemence körül már reggeltől nagy volt a sürgés-forgás, ugyanis az ikafalviak hagyományos házikenyeret sütöttek, amit azon melegében zsírral vagy lekvárral meg is lehetett kóstolni. A jelenlévőket nem kellett biztatni, a kenyerek percek alatt elfogytak. „Tizenöt kilogramm lisztből sütöttünk kenyeret, ehhez 4–5 kiló pityókát adagoltunk, a kovászt előzőleg elkészítettük, reggel hozzáláttunk a dagasztáshoz. Az első rendben hét kenyér sült, ami azon nyomban el is fogyott, most még egy rendet leszaggattunk, és hamarosan azt is megsütjük”, osztotta meg lapunkkal Dombi Etelka.

A kézművesvásár standjai közül, ahol többek között a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Csernátoni Kézimunkakör, Bagoly Erzsébet, Kovács Kinga Zsuzsanna, Szűcs Tibor Attila mézzel, Bakos Ferenc sajtokkal vett részt, újdonságként kitűnt a lézervágott, gravírozott termékeket kínáló CutCat-vállalkozás, amely a rendezvény apropóján több „burrogtatós” terméket – hűtőmágneseket, kulcstartókat, táblákat, gyerekszobába éjjeli fényt, fülbevalótartót, órát kínált. Berde Zsuzsanna lapunknak így nyilatkozott.

„Vásárosként először veszek részt a rendezvényen, ám majdnem minden évben eljövünk családommal, hiszen a Burrogtatót egy különleges, egyedi eseménynek tartom, amely évről évre fejlődik, egyre több program van, így jövőre is visszatérünk”. Emellett varrás nélkül készült bőrtárgyakat és könyveket is fellelhettek a rendezvény egyik színfoltját jelentő vásári sátrak alatt.

 

Köszönetnyilvánítás

A rendezvény szervezői köszönik a támogatást az alábbi cégeknek: Lédem Kft. – Gyöngyös, Agrowest BMB, MP Agro, Rizotti Pizzázó, Bálványos Resort, Csernáton Község Polgármesteri Hivatala, Kézdivásárhely Polgármesteri Hivatala, Székely Vendéglő, Screw Bolt, Fülöp Álmos Csaba családi vállalkozó, Maleka Autómosó, Bethlen Gábor Alap, Diószegi Pékség, Bertis Kft., PolArt Stúdió, Tricouprint, PD Office, Csíki Sör, Julius Meinl, LiveHeart Stúdió, Ponpaon, Wrapmama, CutCat, Inizza, Csernátoni Katolikus Egyházközség, Timy Virágüzlet, Csernátoni Bútorturkáló, Communitas Alapítvány, Dunapack Rambox, Hargita Gyöngye.

Külön köszönet illeti azokat a magyarországi gépészeket, akik évente két alkalommal jönnek Csernátonba azért, hogy restaurálják, előkészítsék az őszi rendezvényre a múzeum gyűjteményében található gépeket: Lévay Sándor, Kozma Ákos, Borgulya Gábor, Molnár Pál, Csernus Mihály, Rimavecz Mihály, Gyetván Róbert, Terhes György, Gulyás József.

Rajtuk kívül a teljesség igénye nélkül néhány olyan magánszemély nevét is meg kell említeni, akik e rendezvény létrejöttéhez nyújtottak anyagi és természetbeni támogatást: idős és ifjú Makó Tibor, Makó Csaba, Gyerkó István, Rákossy Attila, Csaba és Árpád, Bartok Irma, Menyhárt Zsuzsa, Nagy Vilmos. Önkéntes segítők, akik évről évre bekapcsolódnak a rendezvénybe: Sipos Barbara, Nagyoláh Noémi, Kovács Andrea, Máté Mónika, Haraszti Judit, Here Katalin, Sylvester Réka, Marti-Bartok Erzsébet, Gáspár Csongor, Dombi Etelka, Kocsis Lujza, Konnáth Éva, Dombi Anita, Szabó Melinda, Orbán Enikő.