A szándék maradt

„Ha a térséget sikerül a potenciáljának megfelelően fejleszteni, látni fogják, hogy az etnikai összetételt is jelentősen meg lehet változtatni (…). Ha itt termelő kapacitások alakulnak ki, és szükség lesz a munkaerőre, nyilvánvaló, hogy jönnek majd munkakeresők is” – jelentette ki Ludovic Orban Hargita megyében vasárnap. „Arra is gondoltam: miért ne tehetnénk Csíkszeredába valamilyen hatóság vagy országos ügynökség székhelyét” – tette hozzá.

Kibújt hát a szeg a zsákból, és nyilvánvalóvá vált, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetője, aki egyúttal a román parlament alsóházának az elnöke is, a térség gazdasági fejlesztését az elrománosítás eszközeként akarja használni. És tévedés ne essék, nem csak a 85 százalékban még mindig magyarok lakta Hargita megyében, hanem Székelyföld vonatkozásában is.

Nincs semmi új a nap alatt, mondhatnánk, hiszen Románia Erdély megkaparintása óta az itt élő magyarság tér-, valamint számbeli visszaszorítására törekedik, és ebbéli igyekezetét, a Székelyföldet leszámítva, siker koronázta. Így vált az egykor túlnyomórészt magyarok lakta Nagyvárad, Szatmárnémeti és Kolozsvár például hangsúlyosan román többségűvé. De a székelyföldi városok román ajkú lakosságának a megnövekedése, vagy Marosvásárhelyen a túlsúlyba kerülése arra figyelmeztet, hogy a Bukarestből gerjesztett folyamat alól a régiónk sem képezett kivételt. És nem képez kivételt napjainkban sem. A múlt és jelen között csupán módszertani különbség van, a szándék viszont maradt.

Ceaușescu az erőltetett iparosítás következtében végrehajtható betelepítésekkel változtatta meg az etnikai arányokat, ma pedig az állami intézmények személyzetének a felduzzasztásával, vagy újak létrehozásával törekednek ugyanerre. Lásd a sepsiszentgyörgyi csendőrakadémia megalapítását és a laktanya felépítését, vagy a térségben található rendfenntartó erők indokolatlanul magas létszámát. A hírszerzés, rendőrség, csendőrség jól fizetett állományát ugyanis szinte teljes egészében máshonnan ide irányított román nemzetiségűekkel töltötték fel, és ez a megállapítás a prefektúra esetében is igaz. A kormányban való részvételünk ellenére tehát a szemünket továbbra is nyitva kell tartanunk.