A Siculicidiumra emlékeztek

Tegnap a madéfalvi veszedelem 254. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a helyi Siculicidium-emlékműnél, írja a Székelyhon.

A vasárnapi megemlékezés a Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött, majd a Siculicidium-kápolnától az emlékműhöz vonuló résztvevőket elsőként Csibi József, Madéfalva polgármestere köszöntötte. Pánczél Károly magyar országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottság elnöke köszöntőbeszédében elsőként ismertette: minél nagyobb múltú egy nemzet, annál kérlelhetetlenebbül nehezedik rá a történelme. A magyarokra, székelyekre ezer év helytállása súlyos örökséget hagyott, ami nyomja a vállakat, de egyenessé és erőssé teszi a gerincet. Továbbá hangsúlyozta és történelmi példákkal támasztotta alá, hogy a székely ősök, a székely lélek szabadságvágya sohasem mérlegelt, és nem riadt vissza a következményektől. Pánczél Károly meglátása szerint, az általa felsorolt felkelések, illetve azok résztvevői kötelezettséget és felelősséget rónak a jelen emberére, aki tartozik azzal, hogy ma is szót emeljen a székely szabadság, a székely önrendelkezés mellett. Arra is kitért a képviselő, hogy a gyulafehérvári nyilatkozat 100. évfordulója kapcsán megszervezendő idei ünnepségeket méltósággal kell viselni, ugyanakkor határozottan szóvá kell tenni annak a hazugságnak a következményeit, amelyet a székelység azóta is megél nap mint nap.

A pusztinai kultúrcsoport énekei után Tóth László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője arra emlékeztette az összegyűlteket, hogy a székelyek 254 éve tett cselekedete az önkény elleni kiállás szimbóluma lett, amely előtt ma fejet kell hajtani, és sosem szabad elfelejteni. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Madéfalvi Népdalkör előadását követően hívta fel arra a figyelmet, hogy egy nemzet, egy közösség jelenéről és jövőjéről szinte mindent elmond az, hogy miről emlékezik meg, kikre tekint példaként. A szabadságharcok kapcsán pedig három tanulságot fogalmazott meg, ami a harcok ellenére megtartotta a magyar, székely népet. Az első tanulság, hogy habár a szabadságot ideig-óráig le lehet verni, el lehet tiporni az azt akaró közösséget, de a szabadságszeretetet egy nép életéből nem lehet kiirtani. Másodsorban minden nemzedéknek meg kell vívnia a maga szabadságharcát, ugyanis azt nem elég egyszer megszerezni, harcolni kell érte még ma is. A harmadik tanulság a politikus szerint, hogy nem a győzelem utáni tovább haladás a nagy teljesítmény, hanem a bukás utáni felállás, újrakezdés ‒ ahogy azt a székelység is megtette 254 éve. A beszédeket követően a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit, majd közös imával, a himnuszok eléneklésével zárult az esemény.