A semmittevők országa

Érdekes összeállítást közölt a Pro TV kereskedelmi csatorna: kiderül, amit elég sokan rég sejtenek, hogy a románok nagy része inkább a szociális segélyt választja, mintsem dolgozzon.

„Semmittevő románok. Szociális segélyekből és pótlékokból többet kapnak, mint azok, akik minden nap dolgoznak” – ezzel vezeti fel a tudósítást a népszerű tévéadó, amely szerint a romániai munkaerő-krízisnek vannak olyan árnyoldalai is, ami miatt egy teljesen eltérő képet kapunk. A szerkesztők ugyanis arra a következtetésre jutottak riportkészítés közben, hogy az országban körülbelül négymillióra tehető azon munkaképes személyek száma, akik ugyan dolgozhatnának, csak éppen nem akarnak, inkább ölbe tett kézzel várják a „szociálkát”.
Az összeállítás szerint ez a dolog egyre inkább felszínre tör, főleg az őszi betakarítási szezonban. A mezőgazdálkodók arra panaszkodnak (a jelenség Háromszéken is ismert), hogy senki nem akarja a kezét összepiszkolni a mezőn vagy a melegházakban, jóllehet naponta a 100 lejt is elérheti a napszám. A Pro TV konkrét példákat is bemutatott, az egyik a főváros melletti Vidra települése működő krumplifeldolgozó üzem, amely elősütött szalmakrumplit állít elő vendéglők számára. Rendelés sok van, csak épp nincs elég alkalmazott, hogy eleget tegyenek azoknak.
A név nélkül megszólaló cégtulajdonos a tévé munkatársainak elmondta: két emberrel dolgoznak, és legalább nyolcra lenne szükség. „Mivel nincs munkaerő, így én és a feleségem látjuk el a könyvelői, szerelői, kétkezi munkás, mérnöki stb. teendőket is. Munkaerő, ha jön is, gyorsan elmegy” – meséli a vállalkozó, aki szerint a kétezer lejes kézbe adott fizetés mellett szálláshelyet biztosít, meleg ebédet ad, de úgysincs munkása. „Nagy nehezen szert tettem nyolc emberre, két napot itt voltak, majd faképnél hagytak. Beöltöztem munkaruhába, és nekiálltam pityókát pucolni. Nincs, mit tennem” – magyarázta a gondokat.
Nincsenek jobb helyzetben a mezőgazdálkodók sem. Egyikük azt mondja, 60–70 lejt ad kézbe, emellett teljes ellátást, kávét, üdítőt, ásványvizet kínál, de egy 64 éves asszonyon és egy 45 éves férfin kívül senki nem akar dolgozni.
A riportban megszólalók szerint a bőkezű szociális rendszerrel van a gond, ugyanis a településeken sok munkaerős ember lenne, de inkább az államtól várják a pénzt, mintsem legalább kapusnak jelentkeznének. Ezt erősítette meg Vidra polgármestere is, aki szerint a szociális segély, ami kiegészül különböző pótlékokkal, eléri az országos minimálbért, és így senkinek sincs kedve, hogy nagyjából ugyanakkora összegért dolgozzon. „Nem csinálnak semmit, ingyen kapják a pénzt” – vázolta a helyzetet az elöljáró.
Az ország inaktív társadalma a következőkből tevődik össze: diákok vagy egyetemisták, nyugdíjasok (minden kategória), háztartásbeliek (akik csak otthonaikban tevékenykednek), más személyek vagy állam által eltartottak vagy akiknek bérbeadásból, kamatokból származó jövedelmük van, a határon túl dolgozók. Ezek száma az Eurostat összesítése szerint közel hatmilliót tesz ki, életkoruk 15 és 74 év közötti. Amennyiben ebből kivonjuk a diákokat és a nyugdíjasokat, akkor 4,3 milliós számot kapunk – summáz a televízió, felhívva a figyelmet, hogy azok is ide tartoznak, akik hivatalos bejelentés nélkül dolgoznak a határon túl (ez viszont elenyésző lehet a fogadó országok túl szigorú törvénykezése miatt – szerk.).