A pillanat kimerevítései

A már említett százötven interjúból ezek elkészítője harmincnyolcat kötött csokorba és préselt a Hármas Alapítvány és H-Press Kft. közös kiadásában az elmúlt esztendőben megjelent könyv keretei közé. Ily módon próbálta az elhangzottakat megmenteni, a napilapok tartalma esetén általában már rövid távon bekövetkező feledéstől.

A tartalomjegyzéket felütve elképedve állapíthatjuk meg, hogy az interjúalanyok milyen változatos tevékenységi területet képviselnek. Hiszen a foglalkozásokként felosztott, szám szerint öt fejezetben írók és költők, közéleti személyiségek, művészek, Isten elhivatott szolgái, valamint a nemzetükért, annak megmaradásáért és fejlődéséért különböző módon, illetve ágazatokban munkálkodók szólalnak meg. Elhivatottságuk és a honfitársaikért való tenni akarásuk azonban összeköti és egymáshoz hasonlóvá teszi őket. És a rájuk jellemző lelkiség is, ami Csinta Samu szerint az életünk egyik legfontosabb eleme, amint erről az idő előrehaladásával maga is megbizonyosodott.

A Ferencz Csaba által feltett kérdésre válaszolva, hogy miként tudott ennyi híres embert megszólítani, a szerző elárulta, hogy új­ság­írói pályafutása alatt alkalma nyílt kapcsolatba kerülni a magyar szellemi világ nagyjainak jó részével, és ő élt a lehetőséggel. A státusának köszönhetően ugyanakkor a találkozások során általában nyitottak voltak vele szemben, ami már önmagában megteremti egy őszinte beszélgetés alapjait. Az akkor, a meghatározott körülmények között kimondottak pedig oly mértékben időt állók, hogy ma sem szorulnak frissítésre, „az adott pillanat kimerevítéseivé” váltak.

Egy-egy interjú esetén a téma adott, viszont a beszélgetés óhatatlanul ide-oda kanyarog, és ezt hagyni kell, mert így olyan közérdeklődésre számító dolgok is felbukkanhatnak, amire előre nem számítottunk. Ebben az esetben azonban fel kell vállalni a hosszas beszélgetés többszöri meghallgatásának a fáradságát, hiszen lehet, hogy csak második, harmadik alkalommal cseng ki valami érdemleges a felvételből. Kiderült továbbá, hogy két esetben az alany elzárkózása, vagy talán a kérdező rossz megközelítése miatt, nem kerekedett ki interjú a társalgásból.

Végül Csinta Samu bevallotta, az elkészített interjúk a legnagyobb nyertesének saját magát tartja. Elkészítésük során ugyanis annyi okos és felkészült emberrel, valamint jó ötlettel találkozott, hogy „újságírói léte” utolsó pillanatáig táplálkozhat belőlük, de szellemileg magánemberként is gazdagodott.