A nyelvi csatát elveszítettük

Mit ad az ég: olvasom, hogy tíz kolozsvári diák hatalmas győzelmet aratott! Nem, nem a fociban, nem is matematikában, még csak szavalóversenyen sem, hanem az anyanyelv érvényesítéséért vívott csatában. Az történt, hogy évekkel ezelőtt, erre mi is jól emlékszünk, a kolozsvári tanfelügyelőség, illetve annak főtanfelügyelője egyszerűen lesöpörte az asztalról az egyik elméleti középiskolában kérelmezett magyar képzőművészeti osztály indítását. Fő érve a kis létszám volt, holott másik három művészeti iskolában indulhattak hasonlóan kis létszámmal művészeti osztályok. Hiába kilincselés, feljelentés a nyelvi jogok betartása, illetve be nem tartása miatt, a főtanfelügyelő hajthatatlan maradt.

És íme, olvasom a hírekben, a Legfelsőbb Semmítőszék igazat adott az azóta perelő tíz diáknak és a szülőknek, és gyerekenként hatezer lej kártérítést ítélt meg, amelyet a szakminisztériumnak és a megyei tanfelügyelőségnek kell kifizetnie. A győzelem mámora azonban nem semmisíti meg az elkeseredést. A művészeti pályára áhítozó diákok számára elúszott a lehetőség, hogy anyanyelvükön készüljenek a művészi pályára. Az incidens óta ugyanis eltelt két tanév, s megkezdődött a harmadik.

A fentieket azért tartom szükségesnek feleleveníteni, mert közvetlen környezetünkben rengeteg példát látunk arra, hogy nagyon könnyen elfogadunk olyan intézkedéseket, törvényeket, szabályokat, amelyek ellenünk, ténylegesen anyanyelv-használatunk ellen szólnak, és igen könnyen elfogadjuk, ha netán anyanyelv-használatunkat sértő gyakorlatot észlelünk. Sajnos, az anyanyelvért vívott háborúban egyre nagyobb vesztésre állunk.

Nézzen szét bárki a sepsiszentgyörgyi piacon. Ha nem tudná, hogy itt legalább nyolcvan százaléka magyar a vásárlóknak, könnyen hihetné, hogy Vaslui-ban van. Évek óta emlegetjük, jó lenne, ha a piacfelügyelőség az asztalok kiosztásakor román és magyar nyelvű árumegjelölő, tetszetős kartonlapocskákat osztana szét, amelyre kötelező módon feliratoznák az áru, a kereskedő nevét, a termék eredetét. Akár úgy is megvalósulhatna, hogy fordítót alkalmaznak a feliratozásra. Nekünk kell(ene) az elsőt lépnünk, mert lám, a törvény legfelsőbb megyei szerve, a törvényszék egyszerűen lefelejtette a homlokzatról a magyar megnevezést. Igen, a törvény őre is nagyon feledékeny!