A nevető kórház a Vigadóban

Kedd este a kézdivásárhelyi Vigadó nagytermében mutatták be dr. Biró Gábor nyugalmazott ideggyógyász-főorvos A nevető kórház című kötetét. A szerző beszélgetőtársa a könyv szerkesztője és felelős kiadója, dr. Borcsa János volt.

„Ennyi ember előtt még nem tartottunk könyvbemutatót”, nyugtázta Lung László Zsolt, a Vigadó igazgatója beköszöntőjében, miután az esemény tervezett helyszínéről, a zsúfolásig telt díszteremből a nagyterembe vonult át a közönség. „Különleges találkozásnak tarthatjuk mindannyian a mait, hiszen Biró doktorral egykori betegei, azok hozzátartozói, de még munkatársai is többnyire orvosi rendelőben, kórházban találkozhattak. Ezúttal a főorvos úr szerzőként van jelen, ami talán számára is szokatlan”, fejtette ki dr. Borcsa János az általa vezetett kiadó számára igazi ünnepnek számító eseményen, amely a szerzőavatás mellett az Ambrózia tizenötödik kiadványának bemutatóját jelentette.

A Pályakép adomákkal, anektotákkal című munka az olvasók tudatában vélhetően úgy fog elraktározódni, mint egy anekdotagyűjtemény, ám a könyv több annál. A hat részre tagolódó műben a szerző jó félévszázad orvosi pályájáról ad számot, minden rész egy-egy településhez, a pályán elért csomóponthoz kapcsolódik, melyek közül „a legkedvesebb helyszín Kézdivásárhely”, jegyezte meg a szerző. Az olvasó személyes és hiteles képet kap a marosvásárhelyi orvosi képzés fénykoráról, majd annak tudatos leépítéséről, az orvosi pálya buktatóiról csakúgy, mint kiteljesedési lehetőségeiről. „Ennek a fordulatos, hangulatos pályaösszegzésnek a forrását mindenekelőtt a szerző jellemző derűs világszemléletben látom”. Ehhez a pályaképhez szervesen kapcsolódik az adomák, anekdoták sorozata. A könyv nem esik szét egy komolykodó számvetésre a pályáról, illetve mulatságos, rövid történetek gyűjteményére, hiszen a kettő szemléletében egymáshoz tartozik, és szervesült egymással”, fejtette ki dr. Borcsa János.

A szerző elmondta, a legutóbbi időkig esze ágában sem volt könyvírásra vetemedni, majd elárulta, mégis mi késztette erre. „Végy egy erőszakos barátot, lehetőleg irodalomkritikus legyen”, kezdte a „receptet”, majd kifejtette: „Borcsa János barátomnak egy alkalommal egy vidám kis kórházi történetet meséltem. Mondta, ha több ilyen történetecskét előszednék emlékezetemből, írjam le azokat. Miután elkészültem a sztorikkal, azt kívánta, egy kis körítést is illesszek hozzá, majd amikor ez is megvolt, újabb kívánsága támadt: az életpályámról is írjak valamit. Mit tehettem volna, írtam. Így kerekedett ki ez a kis könyvecske”, summázott. A folytatásban a szerző lánya, dr. Biró Enikő egyetemi oktató olvasott fel történeteket a kötetből, majd, miután a közönség soraiból érkező kérdésekre válaszolt, dr. Biró Gábor dedikált.