A művészeti oktatásról

Az első változat szerint a hagyományos módon zajlik majd az oktatás, azaz az összes gyermek részt vesz az órákon az osztálytermekben. A második verzió szerint az osztályok fele bejár az iskolába, a másik fele pedig otthon marad, és online vesz részt az órákon, a két csoport kéthetenként váltja egymást. A harmadik változat szerint kizárólag online zajlik az oktatás. A három lehetséges változatról, az eddigi tapasztalatokról Sebestyén Lázár Enikővel, a megyeszékhelyi Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatójával beszélgettem. 

A távoktatás felborította a diákok, tanárok és szülők életét. A legnehezebb helyzetbe a művészetis diákok kerültek, hiszen hangszerórákat nehéz virtuálisan tartani, főleg, ha nem áll otthon a nappali sarkában mondjuk egy zongora.  

– Művészeti iskolák esetében nem működik a távoktatás. A tanárnak ott kell lennie a diák mellett, hogy a helytelen kéz- és testtartást kijavítsa, vagy énekeseknél a nem megfelelő hangpozicionálást korrigálja. Nagyon sok diákunknak van saját hangszere, mások az iskola által kiadott hangszerekkel rendelkeznek, de vannak olyanok, főleg akik zongorán vagy ritkább ütős hangszereken, például marimbán tanulnak, akik „eszköz” nélkül maradtak, mert ezeket nem tudtuk rendelkezésükre bocsájtani. Ők márciustól nem tudtak gyakorolni, haladni, fejlődni. Természetesen vannak nagyon jó eredmények is, olyan diákjaink, akik a karantén alatt sokat gyakoroltak, fejlődtek, de amikor véglegesen eldőlt, hogy a tanév végéig marad a távoktatás, lankadt a lelkesedés még náluk is – mondta az igazgatónő. 

A három forgatókönyv szerint természetesen a hagyományos tanévkezdést, iskolai oktatást tartja a legjobbnak, a legcélravezetőbbnek. A tanügyminiszter elmondása szerint azonban erre kevés esély van, a legvalószínűbb, hogy kéthetes turnusokban, egymást váltva tanulnak majd a diákok, az otthonmaradók pedig online kapcsolódnak be a tevékenységekbe. 

– Ezt mindenképpen jobbnak tartom a csak online térben folyó oktatásnál. Június elején, amikor felkészítőket tartottunk a végzősöknek, minden rendben ment, a tanárok és a diákok is betartották az előírásokat, senki nem betegedett meg. Egyedül a maszk használata okozott némi gondot, mert hiába szellőztettünk a termekben, néhány diák szédülésre, fejfájásra panaszkodott. Volt olyan asztmás gyerek, aki nem tudta hordani az orrot és szájat elfedő maszkot, mert fulladt meg. A maszkviselést kellene átgondolni, vagy alternatívát találni rá – tette hozzá.

Meglátása szerint a távoktatást be lehet építeni az oktatási módszerek közé, a meglévő platformokon, online felületeken lehet érdekes videókat, bemutatókat közzé tenni, amiknek hasznát tudják venni a gyerekek, de a minőségi oktatáshoz szükség van a tanár, a diák személyes jelenlétére.

– Nagyon sok család nem rendelkezik a megfelelő infrastruktúrával, eszközzel ahhoz, hogy a gyerekei részt tudjanak venni az online órákon, mert nem jut mindenkire egy okostelefon vagy laptop, és az internetszolgáltatás sem egyforma minőségű. Az sem megengedett, hogy a gyerekek napi több órát – líceumba járók esetében 8-10 óráról is beszélhetünk – a számítógép előtt görnyedjenek. Szükséges a szemkontaktus, a személyes jelenlét, mert az oktatás nem csak arról szól, hogy leadunk egy száraz elméleti anyagot, hanem a tanár megjelenésével, magatartásával is példát mutat, nevel. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek a mindennapi együttlétek, a csoportmunkák, konfliktushelyzetek során tanulják meg az együttélés szabályait. Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen „embertelen” az oktatás – tette hozzá mosolyogva.