A múltat elfeledni?

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Péter Sándor

2020. november 19., 00:132020. november 19., 00:13

Létezése harmincadik évfordulóját ünnepli a Háromszék Népi Együttes. Az út, amelyet megtett e három évtized alatt, gyöngyökkel kirakott, hadd jellemezzük ilyen hangzatos és csodálatos kifejezésekkel annak az ügynek felkarolását és felfuttatását, amely a néptánc, a népzene, egyáltalán a népi élet bizonyos, minden bizonnyal a legszebb és legmaradandóbb oldalának a megőrzését, továbbvitelét jelenti. Jöhetnek bármilyen rendszerek, uralkodó eszmék, társadalmi mozgások, a folklór nem tűnik el, s ha megfelelően művelik, nem veszít színességéből, emelkedettségéből.

A Háromszék Együttes ennek az ügynek áll a szolgálatában, s minden előadása tulajdonképpen egy újabb lépcsőfokot jelent a magaslatok felé. Sokan úgy vélik, hogy Erdélyben ez a legszínvonalasabb néptánc-, népzenei együttes, s bárhol megfordult – ebből a forgolódásból épp elég kijutott nekik az eltelt időszakban –, hírül vitte a világnak azt a szenvedélyt, amellyel itt, nálunk művelik ezeket a műfajokat. Tény, hogy egyik-másik termékük páratlanul gazdag nem csupán tánc- és zenei elemekben, hanem színpadi játék is, akár színművészi teljesítménynek is beillik. Ez, ami a hasonló művészegyüttesek fölé emeli.

Egy dolog viszont nem enged nyugodni, amit egyébként már máskor is említettem: nem lenne szebb az előző időszak iránti alázattal megemlékezni a most ötvenéves Vadrózsákról? Igaz, más indíttatású volt annak idején a Háromszék, de ez nem menti fel a maiakat annak felelőssége alól, hogy elismerjék a szintén hivatásos valamikori Vadrózsák fontosságát.

Mi lenne, ha a Tamási Áron Színház mai vezetői egyet gondolnának, s kijelentenék, hogy a szentgyörgyi színház 1990-től kezdődik. Ott is minőségi váltás következett be a fordulat után, ahogy ez bekövetkezett a tánc- és zeneegyüttes életében is. Az új Maros Együttes úgy ünnepelte tízéves fennállását, hogy a róluk szóló könyvecskében meg sem említették a hajdani Székely Népi Együtteset, de nemrég már hatvan évre emlékeztek. A csíkiak időszámítása sem harminc esztendőt mutat, hanem ötvenedik évfordulójukat ünnepeltek. Akkor hát mi ne említsük meg a valamikori ragyogó táncosokat, énekeseket, zenészeket?