A miniszternek igaza van

A munkaügyi miniszter azon szándékát, miszerint igazítani kíván a gyermeknevelési támogatás feltételein, kisebb moraj kísérte a politikához értő, hírfogyasztó közönség állóvizében. Persze, a visszhangzó felháborodást nem a szándék, hanem inkább a kormányhivatalnok szóhasználata, szerencsétlen fogalmazásmódja okozta, amellyel visszaélésnek minősítette a jelenleg jogszerű juttatásokat. És így ahelyett, hogy arról vitatkoznának, szükséges-e a fenti esetek tükrében a felső határ visszaengedése a rendszerbe, a kormány a közvélemény előtt magyarázkodásra és visszakozásra kényszerül ebben a kérdésben.

A miniszter asszony konkrétan a tavaly eltörölt felső határértéket állítaná vissza a képletbe, határt, mit éppen tavaly, a választási év hevében törölt el a parlament (nyilván egyhangúlag, pártpolitikai hovatartozástól függetlenül). Akkor még a liberális államfő is leszólta a szakértői kormány forráshiányra hivatkozó ellenérvét, hogy ejj-ejj, nem érdemes spórolni az állam népességpolitikáján: kerül, amibe kerül.

Nos, mint azóta kiderült, a felső határérték eltörlése nem terhelte meg a költségvetést, cserébe viszont jelentős anomáliát okozott, a miniszter szavaival élve „ipari léptékű visszaélésekre” adott lehetőséget. Konkrétan: mivel a jövedelem alapján számítják ki a jutalék nagyságát, felső határ nélkül előfordulhat, hogy Romániában az állam 40 ezer lej fölötti értékben oszt támogatást gyermeknevelés címen. Vagyis a rendszer egy szűk, magas jövedelműekből álló rétegből potya­uta­sokat teremtett, akik amellett, hogy nem is szorulnak rá, jóval többet kapnak, mint a józan ész alapján szociális támogatás címen járna.

Naná, hogy vannak olyan hangok is, akik nem látnak semmi kivetnivalót abban, ha az állami népességpolitika a gyereknevelés igényei helyett a szülők gazdasági teljesítményét honorálja. Holott a jelenlegi szabályozás méltánytalan a román állam társadalmi szerepvállalására nézve. A jóléti intézkedések célja nem az, hogy a jövedelem alapján jutalmazzon, hanem hogy ott kompenzáljon, ahol ez hiányzik. Mérsékelni akarja a vagyoni egyenlőtlenségekből eredő esélybéli különbségeket, hogy a gyerek jövőjére nézve ne számítson, hogy gazdag vagy szegény családban születik. Innen nézve a miniszter asszonynak igaza van.