A külpolitika foglyai

Tanulságos eseményeknek lehettünk a szemtanúi az elmúlt napokban. Történt ugyanis, hogy – néhány napig legalábbis – a nyilvánosságban megszokott és széles körben elfogadott magyar-román szembenállás mintegy varázsütésre szertefoszlott a szemeink előtt, és csodák csodájára helyette a regionális együttműködés előnyeiről kezdett beszélni a két szomszédos állam vezetősége. Mi több, hirtelen beigazolódni látszott az erdélyi magyarok parlamenti stratégiája is, hiszen úgy tűnik, a román kormányerők támogatásával pont kerülhet a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyére is.

És ez hogy történhetett? Nos, a magyarázat meglehetősen egyszerű: ha minden igaz, a magyar és a román állam képviselőinek sikerülhet tető alá hozni egy meglehetősen fontos üzletet, amely mindkét fél számára jelentős előrelépést jelent mind az energetika, mind a biztonságpolitika terén. És nemcsak nekik, hanem összességében az egész kelet-európai térség javára válik az, ha Románia piacot talál a fekete-tengeri gázkészletére, Magyarország pedig a vásárral megszabadul végre az egyoldalú orosz gázmonopóliumtól.

Közhely, hogy a kölcsönös bizalom nélkül elképzelhetetlen, működésképtelen és kudarcra ítéltetett mindenféle emberi együttműködés. Tehát teljes mértékben érthető, ha a fentiek fényében a két fél gesztusokra ragadtatja magát: a magyar miniszterelnök meghívja Budapestre a politikai elszigeteltségtől szenvedő Dragnea pártelnököt, az meg az erdélyi magyarok politikai és parlamenti támogatásáért cserébe végre méltóztatik rendezni egy kisebbségjogi problémát.

Én, megvallom őszintén, könnyen hozzászoknék egy ilyen politikai környezethez, ahol a román és a magyar politikusok a közös érdekek és értékek mentén együttes erőfeszítéssel teszik biztonságosabbá, élhetőbbé ezt a térséget. Meg vagyok győződve arról, hogy az erdélyi magyarok jövőjét illetően ez a forgatókönyv jelentené a normalitást, és ez is kínálja a legtöbbet.

Persze, bármennyire örvendetesek ezek a fejlemények, azt nem lehet nem észrevenni, hogy Dragnea jócselekedete egyben annak is a jele, hogy a bukaresti kormány a magyar ajkú állampolgárainak jogbiztonságát még mindig a külpolitika érdekeinek rendeli alá. Még szerencse, hogy így is megéri.