A közelítő ikrek napja

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. október 30., 00:042020. október 30., 00:04

Az emberi csodát kutatók neve minden halottak napjával közelebb kerül Petőfi Sándorhoz. Az élet megtette a magáét, ami rá tartozott. Az élő magyar ember mégsem meri önmagát vigasztalni azzal, hogy megtett mindent. A halál is része a mindenségnek. És mi nem és nem nyugszunk bele mégsem soha, hogy a lét és elmúlás kategóriái szükségszerűen követik egymást. Az igen és a nem ikeríti őket.

A fiatal káplán egymás mellé rakja az élet és a halál kategóriáit, és ezzel rendet vél maga mögött és maga előtt. Százévesen is a Teremtőhöz menekül maradék elevenségében az öreg ember, hiszen a Mindenható dolgait nem illeti emberi kérelem a Megváltás után. Bűnbocsánatért esedezik halottak napján is az élő ember és annak fia, lánya. Holott mindannyian tudjuk, a halál velünk érkezett s mi vele megyünk odébb e mindenségből egy másikba.

Érettünk áldozta testét Jézus, akkor viszont miért uralkodik rajtunk a halál?

Templomaink némák, nem zavarják azokat, akik ezen töprengenek hazafelé is utcákon, ösvényeken végig. A halottak napja rendíthetetlen, akár a közelítő fagyok. Egy nemzet tartja erős marokkal, könyökkel és vállal Petőfit, hisz benne, akár az élet kizárólagosságában és mulandóságában.

Talán innen és csakis innen ered a hit az örök életben. Nézz bele a kisded felfoghatatlanul csodás arcába, és megnyugszol, ha csak egy évszázadnyi életidődre is. A halottak napját vigaszként teremtette az ember, hiszen nem épülhet bele az életigenbe hitetlenül. A kisgyerek tekintete építi az őt kérdező felnőttet. Ez az igenlő tekintet éltet erdőket, viharokat, azok pedig rajongva vallják létük elismerését, egy-egy mindenséget egy-egy élet megtartó hullámain.

Azt hiszem, s te is azt hiszed megfáradtan, hogy mindent megtettünk, ami hatalmunkban lehetséges volt. A többi a holtak világához tartozik. Így vehetünk új erőt eme két világ között, ahová a mindenség parancsolt. Halottak napja nem csak a keresztényeknél van minden esztendőben. A holtak, a voltak örökre eggyé válnak az eljövendőkkel a közelítő, mindegyre közelebb kerülőkkel.