A kétfordulós versenyről

A választási rendszer módosítása kényes és fajsúlyos kérdés a pártok számára, hiszen az gyakorlatilag a közhatalom megszerzésének feltételeit, a demokratikus verseny játékszabályait foglalja össze. Mivel a különböző választási formulák és eljárások különböző hatással vannak a választások végeredményére – a mandátum-eloszlásra –, érthető, ha a versengő elitcsoportok arra törekednek, sokszor egymás kárára is, hogy a számukra legelőnyösebb formulákból álljon össze a választási rendszer.

A polgármester-választás kapcsán zajló vita ezt szemlélteti. A jelenlegi egyfordulós rendszerrel elégedetlen fiatal pártocskák – az USR–Plus és az AUR – igyekeznek otthonossá tenni, belakni a román képviseleti rendszert, és így a saját igényeikre szabni a választási törvényt. Lojális és biztos szavazói bázis hiányában ezek a protestpártok a választási kedv fenntartásában, az elégedetlenség és a politikai harc fokozásában érdekeltek. És mivel a kétfordulós választási formula általában éppen felerősíti a pártos polarizációt, kiélezi és fokozza a politikai versenyt, növeli a részvételt és a mobilizációt – ezen pártok jobb opciót elképzelni sem tudnának a 2024-es önkormányzati választásokra. Érveik szerint az abszolút többség, a nagyobb demokratikus felhatalmazás rátermettebb elöljárókat idéz elő. (Lám, mégis azonos platformra került az ideológiailag különböző két pártocska.)

A liberálisok támogatnák az elképzelést, de a tavalyi, az Orban-kormány bukásával végződő kísérlet után óvatosabbak a kérdés kapcsán. S azért is, mert messze van még 2024, s nem látni előre, addigra melyik választási módszer válik előnyösebbé a kormányzati pozícióból induló liberálisok számára (mert vissza is sülhet a dolog), s ráadásul a kérdés a kormánykoalíció stabilitását is veszélyezteti, mivel a kétfordulós polgármester-választás a magyar választópártnak, az RMDSZ-nek egyértelműen nem kedvez.

Ugyanis a kétfordulós verseny a vegyes nemzetiségű Erdélyben a pártos polarizációval együtt az etnikai versenyt is felerősíti, ami átértékeli a demokratikus versenyt és felhatalmazást: az összezáró etnikai többség miatt demokratikus deficitet, rátermett elöljárók helyett pedig konfliktusban érdekelt politikusokat nevel.

Pozsony János Csaba