A jövendő támogat

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Czegő Zoltán

2020. december 30., 00:162020. december 30., 00:16

Páratlan napokat él meg az ember és annak fia. Ez nem vitás. Tág terek nyitva előttünk, a szabadság lényegét, életes mibenlétét fogalmazgatják társaink az igenes jelenben, majd annak ellentétét, amit most nem nevezek valódi nevén. Páratlan minden, mert sose volt két egyforma napunk. Hát ezért nem zuhan sose ránk váratlanul az elkövetkezető nap.

Az élő élet üdítő borát tölti a szegény ember, ajka remeg a meghatottságtól, hiszen amit szent ünnepet követő köznapokon kívánunk egymásnak, az az igazságos lét ünnepét leheli fölénk.

Azt mondják a hatalmasok, hogy ő nékik hatalmuk sok. Valamelyik gyereknapomon olvastam ezt egy derűs könyvünkben. És teszem hozzá most nemes tisztára csiszolt napunkon, hogy hiszen nem is olyan hatalmasok, ha mindent ránk bíznak! Kitárva ablakok, a gyümölcsfák s a nem termők mind ígérik a rügyek özönét, csak nyughassunk a türelemben. Rendben. Semmi vész. És elmozdul bennünk az emberi vágy a jó iránt, hiszen ünnepes meg köznapokon is bennünk mozdul a meggyőződés, hogy nem a földön hatalmaskodó egyszeri, gyámoltalan hatalmaskodók végzik el mindazt, amit mi magunk vállalunk.

A Mindenható segít, ígér, támogat, ám mi a kezdetektől tudjuk, hogy ő maga is csak támogat, a hétköznapokat, azok műhelyeit, erdeit, mezeit nekünk kell belaknunk édesen, keserűn. Már amilyen a földi élet maga. Az Úr csodásan működik, szent igaz. Az ember viszont a didergőn fagyos-harmatos fák s falak között egyetlen mosolyával fényre deríti a feléje tipegő januárt. Egy kőhajításnyira van amaz, de ő maga a bizonyosság.

Legszebb magyar nyelvünk egyik legszebb igéje: ne féljetek!
Mintha látogatóban maga is, gerle madár fordítja selymesszürke fejecskéjét az ablakpárkányon. Nem fél. Kisujjam mozdítom szárnya felé, s alig hallhatóan rebben a közös mindenségünkbe. Egyetlen pár közelít az esztendő fogyó napján, asszonyka tolja a gyerekkocsit. A rettenetes nagy távolságot belátom innen az ablakból. A pici embergyerek ujjával integet valahová, miközben a kicsi anya elnéz fölötte úgy százötvenezer esztendő magasába a gémeskút fölött. Vannak csodás másodpercek a tőlünk araszokra levő jövendőben is.