A járt utat a járatlanért

Maga az enduro szó alapjában francia eredetű, mégis inkább az endurance angol szó visz minket közelebb a jelentéshez: kitartás, melyet mind a gépnek, mind az embernek hosszú távon folyamatosan kell produkálnia. Igazából a terepmotorozás a legmegfelelőbb magyar szó rá, mely a motokrossztól eltérően nem zárt pályán történik. A hard enduro a terepmotoros versenyszámok közül az egyik legkeményebbnek számít, legfőbb sajátossága, hogy az egy hétvégén lezajló viadalokon itt kell megtenni a motor nyergében ülve a leghosszabb távokat, különös nehézségű akadályokat leküzdve.

A 27 éves Lukács Zsoltot már kisgyerekként lenyűgözték a motorok, a terepmotorozásba hét éve kóstolt bele, pár éve pedig versenyeken is próbára teszi magát.

„Körülbelül négy-öt éve kezdtem el helyi versenyekre járni, idővel az eredmények is jöttek dobogós helyezések formájában, ezért mertem belevágni az országos kiírásnak, igazából kíváncsi voltam, milyen szinten állok a többiekhez viszonyítva. Két barátommal vágtam bele a kiírásba, de az első forduló után csak én maradtam, tudniillik, technikai sportról lévén szó, nagyon költséges. Önerőből, és családom segítségével oldottam meg, de találtam néhány támogatót is (Functional Fitness, Zarah Moden, New Fashion, Takapaka, Dea Impex, Yamamoto nutrition, Metabond, Onesta BT), volt, aki a fizikai felkészülésemet támogatta, volt, aki alkatrészekkel, üzemanyaggal járult hozzá a szereplésemhez, köszönet érte – részletezi Zsolt, aki az országos enduro-bajnokság enduro krossz és hard enduro ágazataiban tette próbára magát.

Nehézségi szint szerint több kategóriát különböztetnek meg, az A-kategóriában a hivatásos versenyzők indulnak, majd következnek a rutinosak, Zsolt újoncként a C-be iratkozott be, az ozsdolai ORT Racing színeiben.

Saját bevallása szerint jól saccolta meg a kategóriát, erős versenyzőnek számított ebben a kategóriában, de az elért pontjai alapján a B-ben is az első három között végzett volna. A szezon végére enduro-krosszban és hard enduróban is második helyezett lett a C-kategóriában. Idén már szintet lép, mint mondja, rengeteget tanult saját hibáiból, ezeket szeretné az új idényben kijavítani. Idén már nem lát kihívást az enduro krosszban, helyette inkább a hard enduróra koncentrál, és mivel sikerült újabb támogatókat megnyernie, igyekszik minél jobban teljesíteni. Emellett a Romániában és Magyarországon zajló Enduro Classicon is megméretkezne.

Nincs benne félelemérzet, úgy véli, utcai motorosként több félnivalója van, mert itt terepen csak ő hibázhat, míg forgalomban másoktól is függ. Úgy van vele, ha bármi sérülés jön, azt magának kereste.

„Hosszú, fárasztó szezon volt, nehéz versenyekkel. Az elsőt megúsztam sérülésmentesen, a másodikban már ínszalagnyúlás, szemsérülés is előfordult. A szemüvegem megtelt sárral, így kénytelen voltam levenni, és egy felcsapódó kő eltalálta a szemem, berepedt a retinám, de egyéb apróbb balesetek is történtek” – meséli élményeit, amiken egyáltalán nem lepődünk meg, tekintve, hogy egyes terepek még gyalog is megközelíthetetlenek, de nem az endurósoknak.

Véleménye szerint első sikeres szezonját a jó fizikai alapozásnak, megfelelő kondíciójának köszönheti, így január elejétől már javában készül az április végén rajtoló idényre. A székelyudvarhelyi Nordica Racing és a kovásznai Dracula Motors csapataival edz, motokrossz edzésekben pedig Tompa Krisztián és Ördög Zoltán szakértelmére támaszkodik.

„Csak azt sajnálom, hogy nem kezdtem hamarabb, hogy nem volt rá lehetőségem. 27 éves vagyok, ebben a korban már nem reális cél, hogy profi bajnok legyek, ehhez 15 éve kellett volna elkezdenem, viszont azt szeretném, ha Kézdivásárhelynek lenne profi bajnoka. Hosszú távú célom az, hogy tapasztalatommal, illetve anyagilag is segítsek azoknak a tizenéveseknek, akik szeretnek motorozni, szeretnék egy csapatot létrehozni. Legyünk minél többen, és érjünk el minél jobb eredményeket” – fogalmaz Zsolt, aki elszántságával követendő példa lehet a fiatalok számára.