A hit és az ember

Czegő Zoltán

2017. október 31., 00:172017. október 31., 00:17

A reformációt kezdettől (16. század eleje) főként egyházi eseménysornak tekintették. Most, fél évezred után tisztelettel emlékeznek főként a reformátor vallások, az evangélikusok, reformátusok és a magyar alapítású unitáriusok, de mások is. A kutatók, az utókoriak nem a beavatkozás kedvéért magyarázzák azt is, hogy a reformáció a polgárság műve volt Franciaországtól Magyarországig el. Említenem kell természetesen legalább őt, a zseniális magyar irodalomtudósunkat, Szerb Antalt.

A 21. század polgárságát nehéz elképzelni egyházreformerként. A reformátorok iránti tiszteletünk azonban nem vásik soha. A katolikus egyház és papság a 16. századig a terror és az erkölcsi romlás prérijének bizonyult. Ez az egyetemes állítás azonban nem érvényes minden gyülekezetre, minden püspökségre általánosan, ez is így van. A bűnbocsátó cédulák árusítása azonban már elviselhetetlen anyagi mohóságra mutat. És sok hasonló szervezés, szerveződés a pápaságon belül.

A katolikus egyház megérett Luther Márton (Ágoston-rendi szerzetes, 1483–1546) jelentkezéséig a változtatásra. A tridenti zsinat összehívása mintegy beismerésként is hatott a reformáció követeléseire. Rendkívüli fontossága megmutatkozik a pápaság reformjaiban is. III. Pál pápa 1542-ben hívta össze a zsinatot „a keresztény vallás fejlesztésére, a papság és a keresztény nép megjavítására”. Ez volt a reformáció első nagy sikere.

A „javítás” azonban nem mehetett egyszerűen, hiszen a reformátorok és a népek felháborodása követte a zsinat tételeit rendre átokkal záró paragrafusokat. A polgárság, az egyszerű emberek milliói nem tudták és nem is akarták a kívánt hűséggel követni azt a hitet, vallást, mely átokkal sújtott minden ellenkezést. Kálvin János (1509–1564) a zsinat paragrafusait és átkait szigorú logikai érveléssel verte vissza. Azt írja Szerb Antal: a reneszánsszal és a reformációval csakugyan útnak indul Európában az Új Ember, az autonóm egyéniség, de csak éppen hogy útnak indul, még nem érkezik el sehová... A nagy Felszabadulás csak a 18. században következik be.