A hamisítatlan világ

Százötven méternyire keletre a mi négyemeletesünktől ömlik be a csalást nem ismerő kora reggeli fény a székely városra. Bizalommal, hajnali fényben látni munkához, az az igazi. A hatemeletesek, mint bástyák, védik a csöndet. Az igaz, hogy Székelyföld 1762–1764 között is védte magát, de hagyjuk most az akkori Habsburgokat a frászba. Él mégis Madéfalva, s igen a veszedelem is.

Ma már a megnevezésünkkel, sőt, a latin nevünkkel, krónikáinkkal is baj van. Terra Siculorum, azaz Székelyföld és annak zászlaja ideggörcsöket idéz az ostobább román hatalmaskodókban. Kár, kár, szólnak le föntről az okosabb varjak. Itt a helyi gyártmányú élelmiszereket is kitiltják, ha a SIC megjelenik rajta. Na, mármost, mihez kezdünk a történelmi tény latin nevével, a SICULICIDIUM-mal (1764), a székelyek tömeges legyilkolásával? Mire írjuk át? A történelmi átírásokra vagonszámra van akadémiai román példa. A szászok, svábok, cipszerek germán nyelven Szeklerlandnak neveznek, szekler+land, azaz föld. Mit cselekszik a román nép- és nyelvújítgatás ezzel? És a nyelvtörténelem szerint a land, az földet jelent. Mi ezek szerint Oklánd községet akár angol területnek is tarthatnánk Székelyföldön, hiszen Ok+land. Hogy van-e oksági kapcsolat a történelmi szójátékban? Nagyon is! És testvériségben nyújthatunk kezet a Falkland-szigetek lakosságának, segedelmüket kérve kukoricaszedéskor például. Románia saját történelmi logikája ezt megengedi. És akkor még nem is említettem a testvéri FINNLANDot, Finnországot! És annyi landot a földkerekségen.

A gonosz, ostoba tilalom fattyúkat szül.

A hivatalos román történelem esküszik római rokonságára. Nocsak. De hát vegyük akkor a latinos székelységet! Mert ott van, ha mondom én s most, Oklándon. Azt jegyzi a latin mondás: sic transit gloria mundi. Székelymagyarul: Így múlik el a világi dicsőség.

Nagy igazság. De hát ebben a 2500 éves római mondásban ott van a SIC! A székely! Mihez kezd most és ezzel is a prefektus, a román kormánymegbízott? Erről jut eszembe, tavalyelőtt vagy azelőtt a sepsiszentgyörgyi taxisofőrök a kocsi farára kitették a tenyérnyi jelet: SIC, és alatta kisebb betűkkel a Terra Siculorum. Őrjöngött a román, fej- és kocsivesztés terhe mellett letiltotta a préselt papírjelet a gépkocsikról! A taxisok röhögve káromkodtak. A Taxisok Nemzetközi Szövetsége részvéttáviratot küldött Háromszék(szik)re.

Nagyszerű írónk és nyelvészünk, Szőcs István az 1970-es években s máig foglalkozik a SICULUM és SICILIA, a székelység és a sziget lakossága megnevezésének rokonságával, tudományos komolysággal. Miért ne? A hunok, magyarok, magyarszékelyek megjárták a végső le(vissza-)telepedés kálváriáját, remek tudósok értekeznek erről, Szentkatolnai Bálint Gábor is közöttük (1844–1913).

Reggelente kihintem a madáreledelt, egyenek a cinkéim a gyönyörködő szemem láttára. Néha megjelenik a macska, settenkedik feléjük, mert neki ugyebár nincs szárnya. Megfordult a fejemben, hogy rákiáltok: sic onnan!

Székely macska, megértené. Pedig a SIC, az latinul jelent székelyt, na meg cicául.

Már odafenn ragyog a csalást nem ismerő reggeli fény. Hamisítatlan, akár a teremtett világ igazsága, erdők és óceánok között.