A hallgatás ára

Már több mint 20 éve, hogy Hatolykán található házam, illetve a melléképületek feljavítása végett, gerendáknak és szarufáknak való fenyőfa anyagot vásároltunk. Akkoriban halvány sejtésünk se volt arról, hogy az elkövetkezendő évek folyamán, mily nagy anyagi és erkölcsi károk fognak érni bennünket a favásárlás következtében.

Székely Hírmondó

2017. augusztus 04., 00:022017. augusztus 04., 00:02

Ki gondolta volna, hogy abban a csendes kis faluban nem lehetett hallani még a legcsekélyebb lopásról sem, s nem messze az én házamtól, úgy 90 méter távolságra az egyik szomszédságban két testvér a tolvajlások és nagy stílusú rablások nagy mestereivé fogja kinőni magát a rendszerváltás után. Az 1997-es esztendő elején elkezdődött nagy rablások 2015. április közepéig folytatódtak, amikor végül kihívtuk a rendőröket, de sajnos már semmit sem lehetett tenni a bűnözők ellen.

Az eltulajdonított szarufák, majd később a méretre kihúzott vastaggerendák, fosznideszkák és a 2015-ben megvásárolt bükk tűzifának az összértéke jóval meghaladta a 8 ezer lejt. Az előre kitervezett rablást oly magas szakértelemmel hajtották végre a tettesek, hogy sehogy sem sikerült ott helyben tetten érni őket. Az egyik betyár az öcs, aki visszaeső bűnöző volt, álcázva keményen nekifogott építkezni az ellopott faanyagok egy részéből.

Ha elkeseredettségünkben egyes szomszédoknak panaszkodtunk a nagy rablások végett, már meg is szidtak, mondván, nekünk hallgatni kell. Egyes szomszédok ahelyett, hogy elítélték volna a gaztettek elkövetőit, inkább mintha pártolták volna azokat. A tavaly meghalt az én szegény feleségem, egyedül maradtam itt, kiszolgáltatva minden potenciális veszedelemnek. Nem fogok hallgatni, még akkor sem, ha ez nem tetszik a maffiapárti szomszédjaimnak. Még akkor sem, ha ezzel az életemet kockáztatom.

Név és cím a szerkesztőségben