A gyerekekért teszik

Az elmúlt években többször beszámoltunk annak az északír csoportnak a tevékenységéről, mely, egy évtizedénél is több ideje már, hogy önzetlenül segíti a baróti, sérült gyermekeket ellátó Laura Házat, továbbá a városi kórházat, valamint a megyei gyermekjogvédelem keretében Baróton működő családi házat és nappali foglalkoztatási központot.

Idén Cyril McKinney és társai (összesen huszonketten) ismét eljöttek Barótra. A kórház gyermekosztályán kifestettek két kórtermet, létesítettek egy fürdőszobát, a családi háznál és a nappali központnál a játszótereket újították fel, mesefigurákat rajzoltak a falakra, úgyszintén a Laura Háznál is felújítottak egy helyiséget, újrafestették az udvar játszóterének eszközeit, és még sok más apróbb munkát is elvégeztek.

Az önkéntesek az észak-írországi Downpatrick városából járnak Erdővidékre, egyszerűen fogalmazva azért, mert szeretik, amit csinálnak, de főleg, mert lélekből, szívből teszik azt. Idei útjuk – mindent ők fedeznek, beleértve utazásukat, baróti tartózkodásuk alatt ellátásuk költségeit, a munkájukhoz szükséges anyagok árát– 15 ezer fontba került, a szükséges pénzt jótékonysági rendezvényeken gyűjtik be.

Cyrilt megkérdeztük, mégis mi motiválja, sarkallja őket, hogy évente megtegyék az oda vissza 5000 kilométeres utat azért, hogy a baróti és a Barót környéki fogyatékkal élő, illetve árva, elhagyott gyermekeken, fiatalokon segítsenek. Úgy fogalmazott, nagyon szeretik, amit csinálnak, itteni feladataikra komolyan tekintenek, mindig megtervezik a barótiakkal közösen, hogy a következő évben milyen munkákat kell elvégezzenek, és aszerint válogatják ki a jelentkezőket is a vakációnak semmiképp sem nevezhető erdélyi programra.

Cyril maga is szociális munkásként dolgozott Észak-Írországban, ezért is érzékenyebben viszonyul a fogyatékkal élők sorsa iránt, melyekhez, mint mondta, azért Észak-Írországban egészen másképp áll hozzá az állam. Maga a támogatási és ellátási rendszer jól kialakított ott, minden egyén számára sajátos programmal, ezzel szemben például a baróti Laura Ház – ha nem lenne a helyi és a megyei önkormányzat – amennyi törődéssel viseltetik irányába Bukarest, már rég becsukhatta volna a kapuját.

Cseresznyés Emília, a ház vezetője elmondta, a pályázatokból, az önkormányzati és külföldi támogatásokból kapott pénz épp a fenntartásukra elég, de arra már semmiképp, hogy például az ellátottak körülményein javítani tudjanak. Ezt északír barátaik tették és teszik meg, akiknek ezúttal is hálájukat és köszönetüket tolmácsolják. És mint Cyril mondta, az önzetlenül, lelkesen végzett segítő munkát az elkövetkező években is folytatnák Baróton.