A gyerekek világában csodák történnek

Kisgyerekként örömét lelte a különböző játékokban, csak középiskolásként kezdett foglalkozni a szakmaválasztással. 

– Kislányként babáról, játékról, barátnőkről álmodtam, talán még arról is, hogy milyen jó lesz az iskola padjában. Középiskolában kezdett el körvonalazódni a kép, magyar-német szakra kezdtem készülni. De aztán egészen másat hozott a sors – mesélte az óvónő.

Az érettségi után a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban folytatta tanulmányait.

– Így kerültem kapcsolatba az újságírással, kezdtem dolgozni a médiában. Ezt követte az önkormányzati munka, a sepsiszentgyörgyi városháza sajtóreferense és külkapcsolatokért felelős alkalmazottja lettem. Itt dolgoztam, közben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem óvónő-tanítónő szakán végeztem. Jó volt a csapat, a környezet a városházán, de valami mindig hiányzott, nem tudtam kiteljesedni. Az egyetemi diploma megszerzése után kellett döntenem: maradok hivatalnoknak vagy a tanügyben folytatom tovább. A döntés az utóbbira esett. Az is közrejátszott, hogy a Csipike óvodában kaphattam munkahelyet. Kötődtem a Csipike Napközi Otthonhoz, ide járt mindkét gyerekem, ismertem a pedagógusokat, az egyetemi évek alatt sokat segítettek jó tanáccsal, szakmai anyaggal. Ezért nem volt nehéz a döntés, hazamentem, azóta is itthon vagyok – mondta mosolyogva.

A pedagógusi pályát nem külső hatásra választotta, hanem belső indíttatásból. 

– Az az érzés, az a tudat, hogy szükség van rám, meghatározó. Így kerek a világ számomra. Mindenképpen az is hozzájárult a választáshoz, hogy mindig szerettem az irodalmat, a gyermekirodalmat, a pszichológiát. És a játékot, mindig szerettem játszani. Mindez a pedagógusi szakmában ötvöződött számomra. Önmagam lettem – tette hozzá.

Munkája során fontosnak tartja, hogy a gyerekek olyan készségeket sajátítsanak el az óvodában, amelyek hozzásegítik őket az iskolában való helytálláshoz. 

– Az óvodai nevelésnek meghatározó szerepe van az egyén életében. A mindennapi rutinok, viselkedési szokások elsajátítása, társas kapcsolatok kialakulása mellett olyan alapismeretekre tesznek szert a gyerekek, amik döntő szereppel bírnak. A hagyományőrzés, anyanyelvápolás, környezetvédelem mellett fontos feladatnak tekintem, hogy az óvodai évek alatt olyan gyereket neveljünk, aki helytáll az iskolában és a későbbiekben is, mer és tud hozzászólni a dolgokhoz, összefüggően tud kommunikálni – emelte ki.

Kisgyerekekkel foglalkozni felelősségteljes feladat, melyet csak odaadással, szeretettel és elhivatottsággal lehet végezni.

– A csoportszobában, ahol a varázslat megtörténik, ahol a bábuk életre kelnek, muzsika szól, színes a világ, nincs nehézség. Egymásból táplálkozunk, egymástól tanulunk, ha kell, akár alázatot, türelmet, ha kell, fegyelmet, egymás tiszteletét. A gyerekek világa egy különös hely, ahová, ha beengednek, elfogadnak, csodában lesz részed. Az őszinteség, az önzetlen szeretet tárhelye ez. De mindezek mellett gyerekkel foglalkozni komoly feladat és felelősség – emelte ki.

Bokor Hajnalka számára a kikapcsolódást, a feltöltődést a családja jelenti.

– Nagyon családcentrikus vagyok. Kikapcsolódásaim nagyon hangulatfüggőek, van, amikor a természetben, a csendben, a nyugalomban kapom meg a kikapcsolódást. Máskor épp ellenkezőleg, a nyüzsgő életre vágyok, baráti találkozásokra, amikor beszélgetünk, főzünk, társasjátékokat játszunk – magyarázta.

Arra a kérdésre, ha most lenne tinédzser, milyen szakmát választana, határozottan válaszolt:

– Ha tinédzser lennék, de a mai tapasztalatommal, akkor bizonyára a pedagógusi szakmát választanám. De mielőtt tanügyi munkába állnék, utaznék világszerte, önkéntes munkát vállalnék, az is lehet, rendezvényszervezéssel foglalkoznék – szögezte le.