A gaz füstje jobban csíp

2017. szeptember 06., 00:262017. szeptember 06., 00:26

Mifelénk a gazda leégeti a gazt a saját birtokáról, nem hagyja elvadulni az örökséget. Csípi ugyan a füst néhány szomszédnak a szemét, de ők sem hibátlanok. Lényeg a tisztaság, ami nem odavaló, annak vesznie kell.

Pár hónapja, a Közép-európai Egyetem avagy CEU körüli hőbörgések közepette Guy Verhofstadt belga liberális politikus habzó szájjal vonta kérdőre Orbán Viktort az Európai Parlamentben, hogy az egyetem bezárása után könyveket is fognak égetni? S lám, nem égettek sem Konrádot, sem Márait, sem másmilyen könyvet. Mert mifelénk csak az értéktelen gaznak adnak tüzet. Annak a gaznak, amelynek füstje csípné a Guy Verhofstadthoz hasonlók szemét. Azt a gazt, amelynek a felszínre kerülése miatti félelme felszólalásra bírta, és amelynek gyökerét a hozzá hasonlók ásták el a magyarok örökségében. Azokat a nem odaillő hamisítványokat, amelyek a történelemkönyvekben eltorzítják a magyarság dicső múltját.

Újra kell írni a magyarok történelemkönyvét, reformokat kell bevezetni az oktatásba, hogy az érkező nemzedékek nemzetünk igazi múltjával ismerkedjenek meg. Egyre több lelkiismeretes történész, kutató, tanár és átlagpolgár hajlik a tisztánlátás felé, elutasítják azokat a történelmi igazságtalanságokat, amelyeket belénk akarnak sulykolni a hatalomgyakorlók. Egyre több tárgyi bizonyíték kerül feltárásra az ősi idők porából, amelyek hajdani nagyságunkat igazolják, ugyanakkor ráébreszt a sok száz éves félrevezetésre. De nem a sebeinket kell nyalogatnunk, hanem felül kell emelkednünk a hibáinkon, és tanulni belőlük. Nincs helye az önsajnálatnak!

„Vedd el a nép múltját, és azt teszel vele, amit akarsz!” – szólt a napóleoni tanács. Ellenségeink rátaláltak a gyenge pontunkra, de nekik köszönhetően mi is ráébredtünk azokra. Tehát itt az ideje, hogy az oltalmazó erő visszanyerésével felvértezzük magunkat a hamisságok ellen, és a tévútról időben lelépjünk. Tudjuk, nemzetek tűntek el és születtek újak, de mi, magyarok még mindig itt vagyunk. Úgy vélem, nem hiába.