A divattervezés irányában

A temesvári Művészeti és Design Egyetemen folytatta tanulmányait öt éven keresztül, és közben három évig dolgozott egy temesvári divattervező asszisztenseként. Ezen a héten ő mesél nekünk.

Kiskorunkban mindig az örökös kérdéssel nyaggatnak: „mi leszel, ha nagy leszel? ” Én elég korán, 5-6 éves koromban eldöntöttem, hogy ha majd nagy leszek, akkor divattervező leszek. Szerencsémre így engem elkerült a 12. végi pályaválasztási pánik. Sajnos, arra már nem emlékszem, hogy miért és honnan jött nekem, hogy divattervező legyek, arra viszont igen, hogy mindenképp főnök, cégvezető akartam lenni. Az az egy biztos, hogy már kislány koromban szerettem öltözködni, rengetegszer öltöztem be mind gyerekruhákba, mind felnőttbe.

A kézdivásárhelyi tanulók klubjában, majd a Krea Kidsben kezdtem elsajátítani a divattervezéssel kapcsolatos alapokat. Nagyon, de nagyon sok mindent köszönhetek a Kreának. Később a temesvári Művészeti és Design Egyetemen folytattam tanulmányaimat 5 éven keresztül és közben három évig dolgoztam egy temesvári divattervező asszisztenseként.

Az évek során rájöttem, hogy a mesteri elvégzése után táskákkal és fesztiválos ruhákkal szeretnék foglalkozni, így is alakult meg a saját brandem, Melika – Bags & Festivalwear, amelynek a jelmondata Te megálmodod, Én megcsinálom (You dream it. I make it.) Mint tudjuk, táskából sosem elég. Személyre szabott és egyedi táskákból meg végképp nem. A Melika táskák célja, hogy segítsenek kihangsúlyozni a viselőjük egyéniségét, ezáltal jobbá téve megjelenésüket is. Véleményem szerint, a táskák nem csak funkcionalitás szempontjából fontosak, hanem kiegészítőként is szolgálnak, meghatározzák és feldobják az egész öltözéket.

Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindenképp online üzletet szeretnék, sokkal nagyobb lehetőséget láttam már akkor az onlineban, ugyebár a pandémia után be is bizonyosodott, hogy jó volt a megérzésem. Az öt éves terveimben szerepel első sorban egy weboldal, webshop, szeretném bővíteni a csapatot és szeretném, ha brandem ismert lenne Románia szinten, majd tíz és húsz éven belül globálisan is. A hosszú távú terveim között szerepel az is, hogy legalább egy 15 fős csapatom legyen. Nekem a legeslegfontosabb az, hogy azt csináljam, amit szeretek, én ez által teljesedek ki, az alkotásban tudom a legjobban kifejezni magam, és persze, hogy ebből is éljek, a hírnév annyira nem mérvadó.