A bölöni várat a németek is lőtték

Mint köztudott, Bölön különös formájú unitárius templomát a 19. század végén építették, egyrészt szükségszerűségből, mert a hívek megnövekedett létszáma nagyobb templomot követelt, másrészt kényszerből: a régi templom 1890-ben egy földrengés következtében annyira megrongálódott, hogy már nem lehetett újraépíteni. Kozma Albert, Bölön jelenlegi unitárius lelkésze nemrég az építés egészen rendhagyó részleteiről tett említést.
A régi, egyhajós templomot Szent Katalin templomnak nevezték, lévén, hogy Bölön védőszentje Szent Katalin volt. A valamikori kazettás mennyezetű templomot 1510-ben egy tűzvész után megnagyobbították, így érte meg a reformáció korát, amikor Bölön népe, János Zsigmond fejedelem lépését követve, áttért az unitárius hitre.

A fejedelem nem járt Bölönben
Kozma tiszteletes cáfolta azt, miszerint János Zsigmond járt volna Bölönben, mint mondta, erről nem maradt fenn írásos említés, ellenben arról igen, hogy Báthory István megerősítette a bölöniek korábbi birtokait, néhány családnak pedig kitüntetéseket adományozott, a harcokban elért sikereikért. János Zsigmond a korábbi katolikus vagyont egy az egyben átadta a frissen létrejött unitárius egyháznak, amely akkor 1300 kataszteri holdat, vagyis mintegy 840 hektárt tett ki. Ebből ma 517 hektár van a bölöni unitárius egyház tulajdonában.
Az 1600-as években megjelennek Bölönben a reformátusok is, és gyülekezetet szerveznek. A Szent Katalin templomot közösen használják az unitáriusokkal egészen 1720-ig, ekkor egy esperesi rendelet alapján meghagyják a reformátusoknak, hogy építsenek külön templomot, nehogy beolvadjanak az unitáriusok közé.
1890-ben a Szent Katalin templom megrongálódik és elhatározzák, helyébe újat építenek. Az eredeti terv az volt, hogy lebontják a templomot övező várat, ne kelljen a patakból hordani a követ az új templomhoz, de Lőfi Áron, akkori pap az asztalra csapott: „A várnak márpedig meg kell maradnia” – mondta. 1893. április 5-én tették le az új templom alapkövét, az építést alig huszonnyolc hónap után, 1895. augusztus 25-én már be is fejezték. Tévhit, hogy az építéshez hozzájárult volna a királyi kincstár, a püspökség, vagy az esperesség: a bölöniek kivágtak 100 hektár cserefaerdőt, és szerencséjük volt, mert épp épült a Brassó–Segesvár vasútvonal, kellett a talpfa, az így értékesített fa árából építették fel a templomot Pákey Lajos kolozsvári építész tervei alapján.
Volt egy másik terv is, azt egy Zimmermann nevezetű szebeni tervező készítette, ám mivel Pákey az unitárius püspök, Ferencz József veje volt, nem kizárt, hogy a püspök is beleszólt a dolgokba, mindenesetre tény, hogy a szászt kizárták, és Pákey terveit fogadták el a bölöniek.
Azt mondták, olyan templom kell nekik, amilyen nincs a környéken: egy legenda szerint Lőfi pap Törökországból hozott rajzai járultak hozza a templom sajátos stílusának kialakításához, más szerint a pap három évig Velencében is szolgált, ezért hasonlít a bölöni templom a velencei dómhoz. A templomba a faanyagot, a mozaikot külföldről rendelték, a szószéket Afrikából hozatott tik- és mahagóni fából készítették Budapesten.

A püspök meglátta a zsinat helyét
1894-ben Ferencz püspök Előpatakon kezeltette magát, hazafele úton betért Bölönbe, és eldöntötte, hogy a következő évi zsinatot ott rendezik, már az új templomban. Az építés viszont nem ment simán: volt, hogy a falakat nem jól rakták, vissza kellett bontani, de a legnagyobb gondok a fizetésekkel adódtak. Voltak mesterek, akiket a bölöniek nem fizettek ki, így azok a templom átadásának előestéjén, 1895. augusztus 24-én majdnem felgyújtották a falut. Sok falubelinek a csűrje mindenesetre leégett, zavargás, riadalom támadt, melynek Kozma tiszteletes ismeretei szerint négy vagy öt halálos áldozata is volt. Az események a másnap kezdődő zsinatra is rányomták bélyegüket.
Mára a kupola alatt, épp a templom közepén a padlózat felpúposodott, ha lábunkkal rácsapunk, kong, jelezve, hogy alul üreg van. A gyanú szerint itt van a régi templom sírkamrája. Van egy elképzelés, hogy megbontanák a padlózatot, hogy fényt derítsenek a rejtélyre, de pénzhiány miatt egyelőre nem láthatnak neki a munkálatnak. Az is hírlik, hogy a bölöni várat valamikor alagút kötötte össze a nagyajtaival, idősek azt mondják, gyermekkorukban még játszottak is ebben az alagútban. Úgy öt éve a közeli temetőben sírt ástak, mikor az egyik sírásó alatt a föld beszakadt. Kibontva a helyet, egy boltíves mélyedésre bukkantak a munkások, ami az alagút létének lett újabb bizonyítéka. A kérdés tehát nem az, hogy volt-e egykor alagút a bölöni vártemplom alatt, hanem az, hogy az meddig vezetett (valószínűleg a sírkamrából): csupán a várfalakon kívülre vagy távolabbig...
1944-ben a bölöni várfalakat még a németek is lőtték. Azt hitték, mögéjük vannak behúzódva a támadó román és szovjet katonák, ezért Nagyajtáról ágyúval három lövést adtak le a várra, két lövedék célba is talált. A várfalakon esett rongálást csak az elmúlt években sikerült helyreállítani. <<