Sztojlov: kézilabdázni jöttem Udvarhelyre

Sztojance Sztojlov 1987. április 30-án született Szkopjéban. Pályafutását a Metalurg Szkopjénál kezdte, a macedón bajnokcsapat volt az egyetlen együttese, mielőtt a nyáron Udvarhelyre került volna. Eddig 15 alkalommal húzta magára a macedón válogatott mezét. Nem kis út áll előtte és Kuzmanoszki előtt, hiszen nemsokára hazautaznak Szkopjéba, a macedón válogatott összetartására, majd a jövő héten visszatérnek Romániába, ahol az október 18–24. között megrendezett Kárpát-kupán vesznek részt, november elején pedig Európa-bajnoki selejtezőt játszanak válogatottjukkal. A Konstanca elleni mérkőzésen bal combjában  izomhúzódást szenvedett, ami miatt két hétig nem tudott rendesen edzeni. A bajnokságban 14 gólt szerző beállóssal beszélgettünk.

– Tudtál valamit Erdélyről, mielőtt ide jöttél volna?

– Azt, hogy itt élt Drakula – mondja nevetve –, semmi egyebet.

– Miért választottad az SzKC-t?

– Nem én választottam őket, ők választottak engem – folytatja mosolyogva. Azért jöttem ide, hogy tovább fejlesszem játékomat, mivel a romániai bajnokság erősebb a macedóniainál. Egy nagyon jó csapathoz érkeztem, szeretek itt játszani.

– Megfordultál a Bajnokok Ligájában is.

– Igen, első csapatommal, a Metalurg Szkopjéval szerepeltem ott. Nem kis csapatok ellen játszottunk (Barcelona, Kiel), nagy élmény volt, de most az SzKC játékosa vagyok, és a román bajnokságban is vannak kemény ellenfelek.

– Milyenek az udvarhelyi szurkolók?

– Szeretem őket, barátságosak, és nagyon kitartanak a csapat mellett. Főleg a mérkőzések utáni hangulat tetszik, amikor az egész stadion egyszerre énekel.

– Milyen az itteni élet?

– Hát, Szkopje után sokkal kisebbnek tűnik Székelyudvarhely, de szeretem itt, jó csendes az élet. A srácok sokat segítettek, megmutatták nekem a várost. Szerencsére itt van Goran (Kuzmanoszki – szerző megj.) nekem így nincsenek nehézségeim.

– Kuzmanoszkival kapcsolatban, igaz a pletyka, hogy…

– Nem, nem, nem – vág közbe mosolyogva –, nem vagyok a sógora. Fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a pletyka. Jó barátok és csapattársak vagyunk, ennyi.

– A csapatba való beépülésed mennyire volt nehéz?

– Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen be tudok illeszkedni. A fiúktól az edzőn keresztül a vezetőségig mindenki mellém állt és támogatott.

– A nyelvekkel hogy állsz?

– Az idő nagy részében a csapaton belül angolul beszélgetünk, van, aki nagyon jól tud beszélni, van, aki egyáltalán nem. Most már kezdem megérteni a románt, a beszélgetések felét már fel is fogom. De a magyarral hadilábon állok, nagyon nehéz nyelv. Csak rövid szavakat tudok, hogy köszi, bocsi, ilyenek. A problémák akkor kezdődnek, amikor lemegyek a boltba vásárolni.

– Még fiatal vagy, iskolai tanulmányaiddal hogyan haladsz?

– Otthon nyelvegyetemre jártam, angol–német szakra, de a sport miatt abbahagytam. Jelenleg magánoktatásban részesülök, de amíg itt vagyok, az is fel van függesztve.

– Szabad idődben mivel foglalkozol?

– Mostanában rengeteget internetezek. Amíg melegebb volt, sokat jártunk ki a fiúkkal, de mostanában leginkább otthon ülök. A fiúkkal néha elmegyünk bulizni is, persze, amikor meg van engedve.

– És tetszenek az udvarhelyi lányok?

– Természetesen szépek, de a szívem már foglalt. Sajnos a barátnőm otthon maradt Szkopjéban, így kicsit nehéz az érzelmi életem.

– Mit üzensz a rajongóidnak?

– Hajrá SzKC!