In memoriam id. Vákár Lajos (1942–2012)

Mint minden csíki gyereket, őt is már fiatalon hatalmába kerítette a korongütés ördöge, hisz édesapjától naponta volt alkalma hokit látni és arról hallani, főleg téli időszakban. Már 1957-től tagja volt az A divíziós Csíkszeredai Hargita diákcsapatának, majd a helyi Lendület és az Akarat csapatát erősítette védőjátékosként. Hosszas pályafutása során tagja volt a fővárosi Ştiinţa, később a többszörös bajnok Steaua csapatának, de a Svédországban megrendezett B csoportos világbajnokságon 3. helyezést elérő romániai válogatottnak is.

Első országos bajnoki címét sajnos idegen csapatban, a fővárosi Steauában érte el, ahol több évad során jó néhány szeredai hokistársával öregbítette a csíki jégkorong hírnevét. Mint másoknak, neki is kijutott a csalódásokból, hisz bár tagja volt az 1964-es téli olimpiára készülő válogatottnak, Innsbruckba nem jutott el, az akkori ismert „elvtársias ok” miatt, miszerint nem kapott vízumot.

Számos világversenyen és nemzetközi megmérettetésen vett részt. Tagja volt – többek között – az 1966-ban Torinóban megrendezett Téli Főiskolás Világbajnokságon ezüstérmet szerzett romániai csapatnak. 1968-tól újra itthon, a Lendület színeiben szerepelt, és elmondható, hogy a legnehezebb, korosztályokat áthidaló időkben, amikor csak szerény helyezéseket ért el a csapat, vállalta a kihívásokat. Odaadó lelkesedésével és kemény testjátékával vívta ki a nézők ragaszkodó elismerését és szimpátiáját. A közkedvelt Cega, ahogy szeretettel szólították, méltán írta be nevét a csíki jégkorongozás aranykönyvébe, és marad örökre szerettei és tisztelői emlékezetében.

A csíkszeredai műjégpálya felavatására rendezett 1971-es nemzetközi tornán még képviselte a szeredai színeket, majd az 1972-es C csoportos világbajnokság utáni években szerényen, feltűnésmentesen leköszönt, a szó szoros értelmében visszavonult.

Édesapja, néhai Vákár Lajos, a pálya névadója annak idején, amikor a jégkorongozással kapcsolatos emlékeiről faggatták, így fogalmazott: „nálunk a jégkorongozás a Vákártól Vákárig tartó időszakot jelenti...” Most is időszerű ez a kijelentés, hisz a tradíciót a legifjabb Vákár Lajoska viszi tovább, és kopogtat a csíki hoki sikereinek kapuján, próbál nagyapja és édesapja nyomdokaiba lépni.
Isten veled, Cega, nyugodjál békében! (Boda Jenő és Dobos László)

***

Vákár Lajos temetésére szerdán, december 5-én 13 órakor kerül sor. A csíkszeredai Kalász negyedi temető ravatalozójából helyezik örök nyugalomra.