„Kis szerencsével, de a legjobbak voltunk”

– Most, miután lehűlt a diadal utáni euforikus hangulat, miként értékeli a bajnoki cím visszahódítását: a pontvadászat legjobbja volt a City’us, szerencsésnek mondhatja magát vagy igazán jól időzített?

– Mindhárom tényező közrejátszott – mihelyt megnyertük a bajnokságot, úgy, hogy az elődöntőben a címvédő és a sokak által favoritnak tartott Dévát is kiütöttük, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a legjobbak voltunk. Szerencse is kellett hozzá, hisz a döntő első, hazai környezetben játszott mérkőzését elveszítettük, majd fordítottunk és kétszer is nyertünk Székelyudvarhelyen. És az időzítés is jól sikerült, hisz míg az alapszakaszban egyet-egyet bukdácsoltunk, a play off-ban – a döntő első találkozóját leszámítva – igazán jól teljesítettünk.

– Gondolom az Udvarhely ellen elveszített első, hazai mérkőzés után komoly pszichológiai kihívást jelentett az edzőnek a fiúk felélesztése.

– Nagyon el voltak kenődve, annál is inkább, mivel büntetőrúgásokkal veszítettünk el egy olyan meccset, amit szinte kötelező módon meg kellett volna nyernünk. Elmagyaráztam, hogy ezzel még nem úszott el a bajnokság, vertünk mi már meg jobb csapatokat is, mint az Udvarhely. Azelőtt egy pár nappal meg éppen őket győztük le a kupa négyes döntőjében, méghozzá udvarhelyi környezetben. A fiúk feléledtek, és az első idegenbeli meccsen 5–0-re vezettek a félidőben. Sajnos ekkor beállt az önteltség, a korai relaxáció, szünet után zsinórban kaptunk két gólt, majd még hármat. Szerencsére a házigazdák elfáradtak, mi meg magunkhoz tértünk, és megnyertük a találkozót. A mindent eldöntő meccsen fordítva alakultak a dolgok; a hazaiak vezettek 2–0-ra, de higgadt játékkal sikerült fordítanunk.

– Tudom, hogy siker esetén az edző nem dicsér külön senkit, mégis megkérdezném: volt-e olyan játékos, akinek jelenléte sorsdöntőnek bizonyult?

– A teremlabdarúgásban az eredmény legalább hatvan százaléka a kapuson múlik. Nos, nálunk a télen visszatért Carlao szenzációsan védett, talán neki köszönhetjük leginkább a győzelmet. Mint ismert, addig sokat szenvedtünk a hálóőrök formája vagy sérülése miatt. De hadd tegyem hozzá, mindenki kitett magáért, elégedett vagyok a csapat hozzáállásával.

– A kapusok döntötték el az utolsó két meccset?

– Én inkább azt mondanám, hogy a kispad döntött. Székelyudvarhelynek nagyon jó játékosai vannak, de számszerűen kevesebb, mint nekünk. Ebben a sportágban rendkívül fontos, hogy ne négy-öt emberre alapozd a játékodat, hanem két sorra számíts.

– A Román-kupa kissé váratlan elveszítése is közrejátszott a döntőre való különös összpontosításban?

– Kétségtelenül. Azt nem engedhettük volna meg magunknak, hogy egy pár hét leforgása alatt két döntőt is elveszítsünk.

– A hírek szerint a nagy rivális, a dévai együttes felbomlik vagy legalább is takaréklángra kapcsol. Jó ez Vásárhelynek vagy éppen ellenkezőleg?

– Értesüléseim szerint nem bomlik fel, csupán a támogató húzta meg a vonalat. Mi nem örülünk ennek, mert ahhoz, hogy a nemzetközi porondon is teljesítsünk, erős bajnokságban kell játszanunk. Aki emlékszik, tudja, hogy az elmúlt években is mindegyre arra panaszkodtam, hogy itthon nem lelünk ellenfélre. Ha Déva ki is esik az esélyesek köréből, még mindig ott van Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és természetesen Székelyudvarhely. Úgy tudom, a szövetség hajlik arra, hogy „beengedje” a bajnokságba a frissen alakult temesvári klubot is, amely a dévai válogatott játékosaira épül.

– De hát egy újonnan alakult csapatnak nem kell egy-két évet egy alsóbb osztályban „gyakornokoskodnia”?

– Dehogynem. Ezelőtt két esztendővel a szövetség ezt már eljátszotta Dévával is, most gondolom, Temesvárral is megteszi. Kár, hogy a saját játékszabályainkat sem tartjuk be.

– Önök is igyekeznek visszaszerezni egy-két válogatott játékost a dévai keretből?

– Azok közül, akik innen igazoltak Dévára? Semmiként. Komoly, stabil keretünk van, amelyet van honnan erősíteni, nem kell visszahívnunk senkit a távozottak közül.

– A City’us a nemzetközi porondon is érdekelt. Mi a célkitűzés?

– Mindenekelőtt továbbjutni az alapszakaszból. Reméljük, a csoportmérkőzéseket Marosvásárhelyen szervezhetjük, ami plusz előnyt jelentene számunkra. Ami meg a hazai porondot illeti, mi minden évben ugyanazzal a céllal vágunk neki: a csúcson végezni mind a bajnokságban, mind a kupaküzdelemben.