– Rég hallottunk rólad. Magyarországra igazolásod előtt a román bajnokságban aranyérmes lettél a Székelyudvarhelyi Sportklubbal, amelynek több évig oszlopos tagja voltál. Miként emlékszel vissza pályafutásod udvarhelyi éveire?

– Mindig jó érzéssel tölt el, ha Székelyudvarhelyről olvasok vagy beszélhetek szülővárosomról. A Sportklubról is csak szép emlékeim vannak. 16 évesen kezdtem el futsalozni, és öt éven át Udvarhelyen játszottam. Az idő megszépíti a dolgokat, ha volt is pár apróbb kellemetlenség, az már a múlté. Nagyon sokat köszönhetek nevelő egyesületemnek.

– Hogyan került képbe a Berettyóújfalu?

– Az SK és az MVFC között már akkor is jó viszony volt, kölcsönös edzőtáborok és számos barátságos meccs jellemzi a két klub kapcsolatát. Akkoriban a berettyóújfalui csapatnak egy fiatal játékosra volt szüksége. A klub tulajdonosa, Mezei József sok meccsen látott játszani, megkereste az SK vezetőségét, és leigazolt a csapathoz.

– Kikerültél Magyarországra, ahol magánéletedben és karrieredben is gyökeres változások történtek.

– Időközben megnősültem, feleségem nagygalambfalvi születésű. Az MVFC-hez igazolásom után nem sokkal jött is utánam. 2011-ben házasodtunk össze, és 2014-ben három főre bővült a családunk, megszületett Tamás kisfiunk.

Pályafutása

Gál István 1986. május 18-án született Székelyudvarhelyen. Itt végezte iskoláit, és itt kezdett el focizni. 2003 és 2008 között a Székelyudvarhelyi Sportklub teremlabdarúgója volt, amellyel kétszer bajnoki címet szerzett az 1. Ligában. 2008 januárjában igazolt a MVFC Berettyóújfalu csapatához, ahol azóta is játszik. Negyvenhat alkalommal ölthette magár a magyar válogatott mezét, három gólt is szerzett (2013. december 3-án hívták be először a nemzeti együttesbe). 236 alkalommal lépett pályára a magyar bajnoki élvonalban, és 121 gólt szerzett. Eredményei: kétszeres román bajnok, egyszeres Román Kupa-győztes, kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes és egyszeres Magyar Szuperkupa-győztes.

– Hogyan sikerült a beilleszkedés?

– Minden új volt számomra, mondhatni gyerekként igazoltam egy másik országba. De nem volt gondom, nagyon könnyen sikerült beilleszkedni mind a csapatba, mind a magyarországi életbe. 2008 januárjában kerültem ide, és csak pozitív dolgokat tudok mondani, nagyon jól kijövök a társaimmal. Pár évig Szécsi Barnával együtt játszottunk, ő végül visszatért Udvarhelyre. Berettyóban is nagyon jó a közönség, szép számban szoktak kilátogatni a mérkőzésekre. Csendes kisváros, ennél többet nem is kívánhatnék, mert nem vagyok az a nagyvárosi ember, sosem szerettem. Az edzések utáni nyugalom, csend nagyon megfelel nekem és családomnak egyaránt.

– Belevágtál az edzősködésbe is.

– Már negyedik éve, hogy gyerekeket edzek. Az U15-ös korosztállyal kezdtem, majd egy évvel később megkaptam az U13-at is, amelyekkel a megyei bajnokságban szerepeltünk. Egy évvel később jött az U17-es korosztály, amellyel most is foglalkozom. Velük már az országos bajnokságban játszunk, legutóbb harmadikak lettünk. Idén vezetjük a keleti régió tabelláját. Rövid távú terveim között szerepel az edzőképesítések megszerzése mind futsalban, mind nagypályán.

– Szakmai szempontból milyennek értékeled eddigi magyarországi szerepvállalásod?

– Az MVFC-vel sikerült kétszer bajnokságot és Magyar Kupát nyernünk, továbbá egyszer megszereztük a Szuperkupát is. Amit csapatszinten el lehet itt érni, az mind sikerült. De az ember nyilván nem elégszik meg ennyivel, kicsit maximalista vagyok, mindig van számomra feljebb.

– Sokáig Turzó József volt az edződ.

– Normális viszonyunk volt, nagyon jó, felkészült szakemberről van szó. Éveken keresztül magas szinten és kiemelkedő eredmények mellett tudta irányítani csapatunkat.

– Székelyként évek óta magyar válogatott vagy, ráadásul nem is kevés gólt szereztél.

– Minden játékosnak az a legnagyobb elismerés, ha hazája válogatottjában játszhat. Ez székelyként még egy pluszmotiváció is volt. Gyerekként nem gondoltam volna, hogy egyszer majd a magyar címeres mezben fogok kifutni a pályára. Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés, hogy évek óta oszlopos tagja lehetek a magyar válogatottnak.

– Magyar válogatottként játszottál Székelyföld ellen Udvarhelyen. Milyen volt ismét pályára lépni szülővárosod sportcsarnokában?

– Nagyon különleges érzés volt, ugyanakkor rendkívül felemelő. Óriási löketet adott a továbbiakban. Az azt megelőző évben még székely válogatottként szerepeltem a berettyóújfalui mérkőzésen, mert még nem voltak meg a magyarországi okirataim, egy évre rá pedig a székely–magyar páros meccsen – Udvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön – már magyar válogatottként játszottam.

– Hogyan élted meg a tavalyi, Románia elleni mesés, utolsó másodpercekben kiharcolt kvalifikálásotokat a szerbiai Európa-bajnokságra?

– Az egy olyan pillanat volt, ami talán csak egyszer adatik meg az életben. Óriási élmény volt, és nem is akárhogyan, az utolsó másodpercekben szerzett fejesgóllal jutottunk ki. Felemelő, örökre emlékezetes pillanat volt.

– Milyen volt a szerbiai Eb?

– Teljesen más világ, más színvonal, mint amit addig tapasztaltam. Nagy élmény, remek tapasztalatszerzési lehetőség volt számomra. Olyan játékosok ellen játszhattunk, akik a világ elitjébe tartoznak: Ricardinho, Miguelin vagy Eder Lima.

– A magyar bajnokság legerősebb csapata a Győri RÁBA ETO. A futsal fejlődésének köszönhetően több csapat is felért mögé, mellétek. Mire számíthatunk tőletek az idei szezonban?

– A Győr eddig is kiemelkedett a bajnokság mezőnyéből, de most már több csapat is megerősödött, mint a Dunaújváros, a Haladás, az Aramis vagy a Veszprém. Jóval több ki-ki meccs van, de ez viszi előre a magyar teremlabdarúgást. Így van jövő, hiszen éveken keresztül a Győr volt elöl, és utána mi. Ez a két csapat emelkedett ki korábban. Tavalyhoz képest átalakultunk, meghatározó játékosok mentek el a csapattól, akiket ügyes fiatalokkal pótoltunk. Télen edzőváltás történt, Turzó József a szombathelyi Haladáshoz igazolt, helyét pedig az eddigi másodedző, Trencsényi János vette át. Bízom benne, hogy sikerül az első három között végeznünk. Nagyon nehéznek ígérkezik, de megvan a kellő erő és felkészültség a csapatban.

– Mik az idei céljaid?

– Nyilván az első helyet borzasztóan nehéz megszerezni a bajnokságban, szinte lehetetlen küldetés, de megpróbáljuk kihozni magunkból a maximumot. Nemsokára Azerbajdzsánban Eb-selejtező lesz, majd következik a világbajnoki selejtező is. Nagyon bízom benne, hogy valamelyik világversenyre sikerül kijutnunk a magyar válogatottal. Egyéni célom pedig, hogy mindig kicsivel jobb legyek, mint azelőtt, hogy minél biztosabb helyem legyen a csapatban.

– Jelenleg a válogatott zalaegerszegi összetartásán vagy. Milyen Sito Rivera irányítása alatt dolgozni?

– Sito Rivera egy nagyon jó szakember, óriási tapasztalattal rendelkezik, sok nagy csatát megélt már. Kiválóan felépítette a válogatottat is. Nem vagyunk sokat együtt, hogy mindent be lehessen tanulni és gyakorolni, ezért Sito próbál a lehető legtöbbet belesűríteni az edzésekbe, nagyon pörgős, élvezhető tréningeket tart.

– Hogyan telik egy napotok a válogatott összetartásán?

– Elég kötött programunk van, nincs sok szabad időnk. A reggeli után általában fél 11-től videózás van, majd 11.30-kor kezdődik az első edzés. Ebéd után csendes pihenő követezik, majd délután 6-tól megint videózás, 7-től pedig edzés. Vacsora után újabb videózás, rövidebb beszélgetések, majd lefekvés.

– Követed az udvarhelyi, romániai futsaléletet?

– Természetesen. Amióta eljöttem, folyamatosan követem az eredményeket, mindig napirenden vagyok az eseményekkel. Még mindig a szívem csücske Udvarhely, így nagyon érdekel, hogy mi történik otthon. Barátaim játszanak a csapatban, és ezúton is gratulálok nekik, amiért ismét egy jó kis csapat állt össze és az eredmények is jönnek.

– Sokan kíváncsiak arra, hogy láthatunk-e még egyszer szülővárosod, Székelyudvarhely mezében pályára futni.

– Nem tudom, mit hoz a jövő, de nem szerepel a terveim között, hogy elhagyjam az MVFC-t. Rengeteget köszönhetek Mezei Józsefnek, a klub elnökének. Megbecsülnek itt.

– Ha futsalosként nem is, de a családdal tervezitek a jövőbeni hazatérést?

– Nemrég kertes házat vásároltunk Berettyújfaluban, úgyhogy rövid távon a családdal sem tervezzük a hazaköltözést. Ennyi év után már otthon érezzük magunkat Magyarországon. Persze a jövőben bármi megtörténhet.

Ilyés Szabolcs, Budapest