Kalapács Árpád: a birkózáshoz nem elég a tehetség

A szombatfalvi legényke két évre rá, egy kis szerencsével, már az országos verseny dobogójának második helyén állt. Juniorként több érmet szerzett az országos bajnokságokon mind egyéni, mind csapatbajnokságban. A győzelemhez erején kívül sokszor a székely észjárást is bevetette, azt mondták róla, hogy nála nem volt lehetetlen, maximalista volt.

Később a Fások sportegyesületnél folytatta Kovács János edzővel, ahol a 48 kg-os súlycsoportban birkózott, ezért sokszor vízhez kellett nyúlni, hogy a mérlegelésnél ne legyen gond. A katonai szolgálatot a brassói ASA katonacsapatban teljesítette, eredményeivel Gheorghe Jancau edző is elégedett volt.

A bakaélet után visszatért a székelyudvarhelyi Fások csapatához mint birkózó, majd a bukaresti edzői iskola elvégzése után edzőként dolgozott a klubnál. Az akkori körülmények nagyon szerények voltak, de annál több volt a lelkesedés, a hivatalos mérkőzéseket sokáig a Művelődési Ház nagyszínpadán tartották. Huszonhét évesen Székelyudvarhelyen és Zetelakán foglalkozott a birkózócsapat irányításával.

Azt vallja: nem minden gyerek tehetséges a birkózásra, de az edző feladata, hogy felfedezze és kiválassza a tehetségeket, erre neki mindig volt türelme. Az eredmények nem maradtak el. Soha nem vágyott külföldre telepedni, de egy rendőri zaklatás után vándorbotot vett. 1986 júniusában ő is, mint sokan mások, egy magyarországi kirándulás alkalmával átszökött a 19 éves Miklós László sportolóval az osztrák határon, és Németországban kötött ki, ahol sikerült folytatnia szakmáját, amely egyben hobbija is volt.

Később kivitte két zetelaki tanítványát, Szabó Lászlót és Péter Ferencet, akik magasan megállták a helyüket a birkózószőnyegen, így négy lett a székely legények száma a Bundesligában. A VFK Schifferstadt érkezése után ötször lett a Bundesliga bajnokcsapata. Közben elvégezte a fizioterápia- és masszázsiskolát, 1989-ben behívták a német válogatottba a csapat felkészítésére, a világversenyekre úgy vitték el, mint „mindenes”, masszőr-gyógytornász és egyben edző. Több mint 12 éven át volt lehetősége minden világversenyen jelen lenni, és ami  a sportéletben a legfontosabb, az olimpián is részt venni német színekben. 1992-ben, pályája csúcsán a barcelonai olimpián a német válogatott másodedzőjeként vett részt. Szerencsés embernek tartja magát, akinek minden bejött, még az is, amire nem számított. Két hazája van: Németország és Székelyföld.

Balázs Árpád