A 2000-es évek elején kérték fel Márton Simon testnevelő tanárt a Csíkszeredai ISK vezetésére, amelynek 14 éven át volt vezetője. A tavaly ősszel kiírt igazgatói versenyvizsgára Márton is jelentkezett, a könyvtárból kikölcsönözte a szakirodalmat, de legnagyobb csalódására a tanfelügyelőség honlapján az ő neve is azok között szerepelt, akiknek hiányos a jelentkezési dossziéjuk. Ez egy hét végén jelent meg, és a következő hétfőn több telefonhívást is kapott, hogy mégis jelentkezhet a hiányzó igazolás-másolattal. A farkaslaki születésű szakember azonban – miután feltették a szégyenlistára – már nem kívánt részt venni ezen a szerinte „versenyvizsga-mizérián”.

– Tanár úr, hogyan, milyen állapotban vette át 2002-ben az ISK-t, és milyen állapotban adta most át?

– Volt két lerobbant, szinte használhatatlan épület, nem volt pénz semmire, se edzőtáborokra, se felszerelésre, se versenyeken való részvételre. Rengeteg utánajárás, számos álmatlan éjszaka, sok munka eredményeként mindkét épületet teljesen felújítottuk, ma a csíkszeredai épületünkben korszerű irodák és tárgyalóterem, erőterem, szauna és 53 sportoló elszállásolására alkalmas szoba van. Hargitafürdőn 34 sportolót tudunk elszállásolni, itt konyha, étkezde, szauna, raktárhelyiségek állnak sportolóink rendelkezésére, korszerű körülmények között edzőtáborozhatnak a gyerekek. Hargitafürdőn elkészült a biatlonpálya, ezt a Sportklubbal közösen valósítottuk meg, ez az erdélyi téli sportbázisok egyik ékszere. Készül a harmadik beruházásunk, szintén Hargitafürdőn, ahol egy, a tanácstól átvett épületben erőtermet alakítunk ki, és itt is újabb szálláshelyek létesülnek. Ez 70 százalékban kész van, és meg van a pénz a folytatásra. Fontos ez, hiszen az egyfolytában megnyirbált központi költségvetés miatt önerőből kell előállítani a gyerekek felkészülésre, versenyeztetésre, felszerelésre szükséges pénzt. A romániai utánpótlás-nevelésre szakosodott sportiskolás rendszerben Bukarest minket mindig példaként emleget.

Névjegy
Az ISK-nál több mint 30 éve sífutást és biatlont oktató Márton Simon az 1980-as évek közepén – a ma is számos, szerte a világon tevékenykedő szakembert kiképező Testnevelési Egyetemen – a bukaresti IEFS-en végzett. Az 56 éves tanár-edző folyamatosan képezte magát, edzéstervei és szakdolgozatai ma is több egyetem tananyagát képezik. A Csíkszeredai ISK-nál elvégzett munkája mellett az 1990-es évek közepétől a romániai női biatlon-válogatott vezetésére is felkérték, öt olimpián vett részt. Válogatott edzőként tanítványai nyertek világbajnokságot, világkupát, Európa-bajnokságot, érmeket az ifjúsági olimpiákon, a téli ötkarikás játékokon pedig az általa felkészített sportolók többször végeztek az első 20 között.

– Sok mindent megvalósított, de bizonyára sok minden zavarta. Haragszik valakire?

– Zavar, hogy nincsenek elismerve, megfizetve az edzők és a tanárok, azok, akik lelkiismeretesen hétvégéket, családot feláldozva dolgoznak. Ugyanannyi a fizetésük, mint azoknak akik csak „papíron” teljesítenek. Nem jönnek új edzők, a fiatalok kevésbé vállalják ezt a szakmát, mert alulfizetett. Nem haragszom senkire, de rosszulesett, hogy egy embert egy „papír”, egy igazolás-másolat után ítélnek meg. Büszke vagyok arra, amit megvalósítottam a Csíkszeredai ISK-nál, emelt fővel távozok az igazgatói tisztségből. Egyedül nem sikerült volna, mert kellett hozzá Péter Árpád, az aligazgató, aki számos helyen tudta képviselni az iskolát, megoldani a felmerülő gondokat. Kellett a családi háttér, a feleségem és fiaim megértése, segítsége. Az ISK közössége Gecse Izabellát javasolta igazgatónak, Csizmás Juditot pedig aligazgatónak. Őket már ki is nevezte a tanfelügyelőség. Sok sikert kívánok az új vezetőségnek.

– Cselgáncs, sífutás, biatlon, gyorskorcsolya, alpesi sí, műkorcsolya és jégkorong szakosztályokkal működik az ISK. A legtöbb kritika mostanában a jégkorongsportot éri, hisz bár évente számos hokis kikerül az ISK-tól, a felnőtt csapat kritikán alul teljesít.

– Több száz nálunk kinevelt hokista játszik hazai és külföldi csapatokban, sok ifjúsági jégkorongozó igazolt át tőlünk Magyarországra. Törvényes eszközünk nincs ennek a folyamatnak a megállítására. Arra kellene az erre illetékesek megoldást találjanak, hogy itthon lehessen tartani a játékosokat. Megoldást kellene találni az érettségire való felkészítésben is, hiszen sok fiatal sportoló azért megy Magyarországra, mert ott könnyebb érettségizni. Abban is megoldást látnék, ha a Sapientia egyetemen indulna testnevelés szak, mert akkor több fiatal itthon maradna. Nem utolsó sorban, ha már nem kerül Csíkországban 20–25 olyan tehetős üzletember, aki megfizetne egy-egy jó hokist, akkor javasolni kellene a mi pénzünkből fizetett rendőrségnek, csendőrségnek, katonaságnak, tűzoltóságnak stb., hogy alkalmazzanak egy-egy jégkorongozót. Ott magasabb fizetések vannak, mint például a tanügyben.

– Vezetői munkája mellett mennyi ideje maradt a szakmára, napirenden van a testnevelésben, edzésmódszerekben történő újdonságokkal?

– Mindig megfigyeltem, hogy mások hogyan edzenek, mit hogyan csinálnak. Rengeteg külföldi utam során mindig próbáltam ellesni mindazt, amit itthon is meg lehetne valósítani. Bukaresti egyetemi tanáraim belénk sulykolták az anatómiát (amit ha éjszaka is felköltöttek – tudni kellett), illetve az edzésmódszertant, az edzéstervek elkészítését. Ennek egész életemben hasznát vettem, itthon és külföldön is kikéri véleményemet a szakma. Az edzéseket egy percig sem hagytam, végig voltak sportolóim, csapatom. A szakmát nem tudja senki kivenni a kezemből. A tudás és a tapasztalat egy edzőnél minden „papírnál” többet nyom a latban. Én így látom.