Grădinescu: "A sportkommentátor legyen hazafias, de objektív"

E-mailben válaszolt kérdéseinkre Emil Grădinescu sportkommentátor, az utóbbi évtized legnagyobb román kötődésű sporteseményeinek televíziós hangja. A szakember szerint hazafias érezelmektől fűtve kell közvetíteni a nemzetközi sporteseményeket, de ennek nem szabad az objektivitás rovására mennie.

Zátyi Tibor

2013. március 19., 17:362013. március 19., 17:36

2013. március 19., 17:432013. március 19., 17:43

– Szoros kapcsolata van Székelyfölddel, édesanyja korondi származású. Információim szerint itt töltötte gyerekkorát, és bizonyos internetes forrásokból az derült ki, hogy az elemi iskolát is Korondon végezte. Mesélne az itt töltött évekről?

– Valóban szoros szálak fűznek korondi és székelyudvarhelyi emberekhez. Gyerekkoromban többször is ott vakációztam, fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Édesanyám mindig elvitt a rokonaihoz. Nemcsak a nyári vakációkat töltöttem ott, hanem iskolakezdés előtt is sokat voltam Korondon és környékén. Mindig eszembe jutnak a gyönyörű tájak és a friss levegő. Mózsi bátyja óriási kertjében játszottunk, fociztunk reggeltől estig a szomszéd fiúkkal. Kellemes és szép emlékeim vannak arról az időszakról, egészséges gyerekkorom volt, ami alatt rengeteget tanultam. Megtanultam magyarul beszélni, tisztelni a jól elvégzett munkát, és azt, hogy ne fuseráljak. Az elemi iskolát nem Korondon, hanem Buzăuban végeztem el.

– A hétvégén zárt kapuk mögött rendezik meg a Magyarország–Románia válogatott labdarúgó-mérkőzést. Ez a találkozó több lesz egy sima világbajnoki selejtezőnél, hiszen átkerült a politikai színtérre is. Mi az ön véleménye erről?

– Szerintem a romániai és a magyarországi átlagemberek között sokkal jobb a kapcsolat, mint a politikai szereplők között. Ezt nem áll módomban kommentálni, hiszen nem én vagyok a megfelelő ember erre a kérdésre válaszolni. Persze bolondok mindkét országban vannak, de őket nem szabad figyelembe vennünk. Sok magyar embert ismerek, barátaim és rokonaim élnek Magyarországon, mindenkivel normális a kapcsolatom. A magyar és román embereknek is megvannak a saját mindennapi gondjaik, nem mást szeretnének, csak családjuk boldogulását.

– Miért különbözik annyiban a kommentátorok viselkedése a góloknál vagy a nagyobb helyzeteknél? Amíg az angol vagy a magyar kommentátor aránylag nyugodtan reagál ezekre az eseményekre, addig a román, spanyol, olasz – nem beszélve a dél-amerikaiakról – bemondók nagyon hangosan, többször ordítva hozzák a tévénézők tudtára a pályán történő dolgokat. Természetesen vannak kivételek is.

– Ez leginkább a vérmérséklettől függ. Továbbá attól is, hogyan éli meg az eseményeket és mit vár el a kommentátortól a hallgatóság. Az angol kommentátor az ideális, nagyon szeretem őket hallgatni, jól keverik az izgalmat az információval. A dél-amerikaiak sokat beszélnek, dagályos hangvételük van, túláradó érzelmi megnyilvánulással hozzák tudtodra, hogy hanyadik percben járunk. Sokszor úgy beszélnek, mintha megtalálták volna a Bölcsek Kövét.

– Miért van az, hogy egyes kommentátorok egyoldalúan tudósítanak bizonyos mérkőzésekről?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Nagy hiba, ha nem vagy objektív akkor, amikor mondjuk egy hazai bajnoki mérkőzést kommentálsz. Az egész természetesen megváltozik, ha nemzetek közötti összecsapásról van szó. Persze vannak olyan kommentátorok, akik nem tudják eltitkolni rokonszenvüket bizonyos csapatokkal szemben. Ez több dologból, temperamentumból, tapasztalathiányból is származhat. Nagyon veszélyes, ha nem tudod megtartani objektivitásodat, függetlenül attól, melyik csapattal tartasz. Így elveszítheted szavahihetőségedet, ami a kommentátori szakmánál alapvető, elengedhetetlen.

– A Bukaresti Steaua labdarúgócsapatának van a legtöbb szurkolója az országban, így mindig a sportmédia középpontjában van. Egyes sportkommentátorok pedig sokszor túldicsérik. Ez miért van?

– Természetesen vannak sportkommentátorok, akik a Steauával tartanak, de vannak olyan kollégák is, akik elveszítették munkahelyüket, mert kritizálták a csapatot. Emiatt nem hinném, hogy ez egy általános irányzat lenne, hogy dicsérni kell a Steauát. Amúgy nem a kommentátorok miatt van középpontban a csapat, hanem azért, mert ők érték el a legjobb eredményeket a román labdarúgásban. Emiatt is van annyi szurkolójuk.

– Miért van az, hogy a román csapatok mérkőzéseit kommentálók minden helyzetnél elvárják, hogy gólt szerezzen a csapat?

– Ez szerintem normális dolog. Ha egy külföldi ellenféllel játszik a csapat, akkor természetesen a sajátjaiddal tartasz, és elvárod tőlük, hogy nyerjenek. Ez simán hazaszeretet.

– A londoni olimpia közvetítései során egyes román kommentátorok a sportetikát félretéve fanatikus szurkolókként közvetítették a történéseket, például vívásban. Mivel magyarázható sportszerűtlen viselkedésük?

– Nem tudom, mi történt, hiszen én a vívásközvetítések során a Dolce Sportnak kommentáltam más olimpiai eseményeket. De szerintem nem rossz dolog, ha hazafias vagy, amikor országod képviselőjének nemzetközi versenyét kommentálod.

– Melyik volt a legnagyobb pozitív töltetű kommentálása, melyik ön által közvetített eseményre emlékszik vissza legszívesebben?

– Az idei Steaua–Ajax Európa Liga-mérkőzésre. Több mint húsz évnek kellett eltelnie pályafutásomból, hogy átéljek egy ilyen nagyszerű érzést. Tökéletes mérkőzés volt, nagyon tetszett, és fellelkesített a játékosok bátorsága, továbbá a Nemzeti Arénában nagyszerű hangulat uralkodott, és természetesen szenzációs gólok voltak. Óriási teljesítmény volt az Ajax búcsúztatása a további küzdelmektől.

– És mit felejtene el?

– Elfelejteném a Steaua middlesbroughi vereségét (összesítésben 3–0-ra vezetett a Steaua, végül a hajrában fordított a Middlesbrough, és bejutott a 2005–2006-os UEFA Kupa döntőjébe – szerk. megj.), a Rapid brüsszeli vereségét az Anderlechttől (a belgák 2003-ban 0–2-ről fordítottak hazai pályán és jutottak tovább a Bajnokok Ligája selejtezőjében – szerk. megj.) és a koppenhágai 2–2-t Dánia és Románia között (a 2004-es Európa-bajnokság selejtezőiben a dánok a hosszabbítás 5. percében egyenlítettek, elütve Romániát a továbbjutástól – szerk. megj.). Persze a vereségnek is megvan a varázsa. De ezek a vesztes találkozók leterítenek. Emlékszem, hogy a koppenhágai találkozó végén hosszú perceken át ültünk Vlad Enăchescuval, és csak egymást néztük, nem tudtunk megszólalni, ki voltunk facsarva.

– Milyen eseményt nem közvetítene soha?

– Soha nem kommentálnám a női súlyemelést, a női ökölvívást és a többi női harcnemet. Ezek a sportok a női természet ellen vannak.

– Mennyi időbe telik felkészülni egy élő közvetítésre?

– Ha a találkozó nagyon fontos, nemzetközi téttel bír, két gigász között zajlik le, akkor furcsa mód könnyen fel lehet készülni. Nem kell sok statisztikai adatot összegyűjteni. Az a legfontosabb, hogy száz százalékban kövesd a mérkőzést, a találkozó töltsön fel feszültséggel, és figyelj mindenre, így pedig a képernyők előtt tartod a nézőket.


Emil Grădinescu sportkommentátor 1959-ben született Focșani-ban. Az egyetem elvégzése után alkalmazták a román közszolgálati televíziónál, jelenleg a TVR, a Dolce Sport és az Eurosport romániai kirendeltségének munkatársa. Pályafutása során rengeteg nemzetközi eseményt közvetített, ő a román hangja a labdarúgó Európa- és világbajnokságoknak, olimpiáknak. Több rangos díjat is kapott a magyarul és angolul is anyanyelvi szinten beszélő sportszakember, 2000-ben és 2002-ben a Tévézés díjával tisztelte meg a romániai Sportújságírók szövetsége.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei