2010. február 5., péntek

„Tisztelt városvezetés! Minden alkalommal felháborodva olvasom, hogy képesek büntetésekkel fenyegetni a járdáikat, boltbejáratuk előtti járdarészt le nem takarító magán- és jogi személyeket. Először is: néhány kivétellel a járda nem magántulajdon, a város rendelkezik fölötte, oldják meg a járdák takarítását ugyanúgy, mint az utak hótalanítását – ugyebár az is profi módon történik!!. Másodszor: a Bethlen-negyed tömbházai közti bejáratok, parkolók olyan vastag jégréteggel vannak borítva, hogy lehetetlen a közlekedés idősek és még fiatalok számára is, az autós közlekedésről nem beszélve. Nehogy már azért is magán- meg jogi személyeket kezdjenek büntetgetni. Ha a város nem tudja megoldani a téli takarítást, akkor legalább ne forralja az emberek vérét azzal, hogy őket szándékozik büntetni az esetleges mulasztásokért, mialatt mindannyian tudjuk, hogy  a hivatal hogyan végzi a hóeltakarítási munkálatokat. Köszönöm.
Egy minden este hazacsúszkáló lakos, aki nem  hiszi, hogy a magánszemélyek kellene eltakarítsák a közterületet

Kedves „barátnő”! Sajnos, nem a sofőr gagyi, neki csak munkára van szüksége. Hanem annál inkább gagyi az a híres főnök, meg a társaság, aki körülveszi. Tudja ezt az összes utas, aki velük utazik, mert nem engednek más járatot a környékre. De ha nem hiszik, kérdezzék meg a saját utasaikat, mennyire vannak megelégedve ezzel a híres „szállítási vállalattal”.
Ismeretlen

Kedves elégedetlenkedő utas! Te nem tudod, mi az élet. Tudnád, milyen körülmények közt ingáztam én, s te még reklamálsz, ha az ablak mellé kapsz ülőhelyet! Odaadtam volna a fél karomat egy ülőhelyért, amikor naponta 2x harminc kilométert kellett megtegyek sokszor fél lábon állva, néha már csak a lépcsőn volt hely, de hálát éreztem a sofőr iránt, hogy nem hagyott ott és felértem a munkahelyemre időben, nem késtem el és nem rúgtak ki. Hát így ingáztam én négy éven keresztül Keresztúr és Udvarhely között. Az első gyermekemet is így hordtam ki, az utolsó percig buszoztam, a szülésig ingáztam. Nem volt könnyű nagy hassal felmászkálni a buszra, érkezéskor meg leszökni.
Néri

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.