Testvérek a grundon

Manapság a rasszista megbélyegzést kockáztatja az, aki a cigányok szükségszerűnek tartott integrációjával nem ért egyet. Márpedig most, itt, Kelet-Európa e szegletében a viszálykodás arra ösztökél, hogy elmondjam: az apróságnak tűnő dolgok teszik elviselhetetlenné az együttélést.

A szőrszálhasogatás látszatát kelti, pedig rendkívül zavaró, amikor a csíkszeredai, földbe süllyesztett szemetesek mellett tábort verő klánok új generációjához tartozó, gyakran alig két-három éves gyerekek rohannak „feletteseik” parancsára szembe a gondosan összecsomagolt és szelektíven szétválogatott hulladékot a tárolókba eldobni szándékozókkal.

Van, aki nem ellenkezik: kérésre átnyújtja a nejlonzsákot, csipegessenek belőle a cigányok. Sokakban viszont pislákolni látszik a környezettudatosság, ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a papír a kék kukába, az üveg a zöldbe, a műanyag pedig a sárgába kerüljön. A kérők a meghiúsulni látszó „tranzakciókat” viszont nehezen kezelik: a szerencsésebb lakók megússzák a felmenőik emlegetésével, míg mások verbális fenyegetésben részesülnek. Olyannak is szemtanúja voltam, amikor a maszatos arcú, szakadt ruhájú óvodáskorú kezében megvillant egy bicska pengéje. Igen, ez egy létező, szőnyeg alá söpört probléma.

Akárcsak a játszóterek kisajátítása. A tömbházam közelében található, gyermekeknek kialakított övezet gyakorlatilag cigányok felségterületévé vált. A korábban ifjoncok hangjától csengő tér, rajta a mászókával, homokozóval, csúszdával és hintákkal az enyészeté lett, miután a játszóelemek egy részét összetörték, másik felén pedig bármikor igénybe vehető közvécét alakítottak ki. Kevés szomorúbb dolgot látok mostanában, mint azok a gyerekek, akik a kerítésen kívülre rekedve döbbenten szemlélik, amint a „választékos szavakkal kommunikáló\" cigány kortársaik megsemmisítik és fertővé változtatják a betondzsungel közé ékelt teret.

A szülők zúgolódására ilyenkor is fenyegetés a válasz. Gyerekeikben pedig, látva a velük egyidős cigányok viselkedését, akaratlanul is kialakul egy legyűrhetetlen ellenszenv. Ilyen alacsony szinteken lenne szükség a változásra és változtatásra, párbeszéd kialakítására – az integrációra, kisebbségi problémák megoldására kapott értelmetlen pályázati pénzek szórása helyett. Mert cigánynak lenni egyébként nem bélyeg. Baráti, ismerősi körömben is vannak olyanok, akiket kitartásukért, munkájukért és civilizáltságukért tisztelek. És olyanok is, akik kitörtek a putri fogságából.