Bakó Zoltán
2012. július 31., 15:332012. július 31., 15:33
2012. július 31., 16:092012. július 31., 16:09
A minap azon morfondíroztam magamban – és nem csak –, hogy ezzel a népszavazgatással alaposan hozzányúltunk magunkhoz. Mielőtt még valaki pajzánságért megfeddne, pontosítok: hozzányúltunk a saját, szinte már nem is létező pénzünkhöz. Merthogy a kormányzat a szavazás után töredelmesen bevallotta – 95 millió lejt költöttek a huszonkilencedikei banzájra. S ezt a pénzt a költségvetési tartalékból vették ki. Namármost. Én nem hiszem el nekik. Sem az összegszerűséget, sem azt, hogy a tartalékalapból vették volna ki. (Egyáltalán – van-e még valami abban az alapban?) Sokkal több volt minden bizonnyal, s nem a tartalékból, hanem a mi zsebünkből húzták elő. Hogy miért nem hiszem el az összeg nagyságát? Mert kicsinylem. Annál sokkal többet költöttek. Történt, hogy a megye prefektusa – még a szavazgatás előtt – kijelentette, hogy 2,80 lejt költenek választónként a szavazásra. Most jön a kormány s überel. Hogyaszongya nem annyit, többet. Kiszámoltam – nekik 11,23 lej jön ki szavazónként. Na, ez még így is kevés, mondhatnám lepkeszellentés a hajcihőhöz viszonyítva. Amikor egyszer már hazudtak nekem, feljogosítva érzem magam, hogy most se, ezt se higgyem el nekik. No, de tegyünk úgy, mintha elhinnénk azt a 95 milliót. Mit lehetett volna kezdeni ennyi pénzzel? Voltak szemfüles közgazdászok, matematikusok, ilyen-olyan szagértők, aki kiszaglászták – ennyi pénzből lehetett volna építeni öt kilométer autópályát. Annyiért kilométerenként, amennyiért nálunk szokták. Mert máshol olcsóbban szokják. A különbség azok között és miközöttünk az, hogy ott el is készül. De számoltak másként is. Három kórházat lehetett volna ennyiből korszerűsíteni annyira, hogy megfeleljen az uniós elvárásoknak. Na meg a betegekének. De nekünk – nekik – banzáj kellett. Nem autópálya és nem kórház. Volt ennek a népszavazásnak egy másik érdekessége is. Drágább volt, mint az öt évvel ezelőtti. Akkor „csak” 60 milliót paltak el egy eleve kudarcra ítélt voksolásra. Azóta fejlődtünk – kevesebb a szavazópolgár, de legalább több a költség.
A császárkori Rómában a nép követelt. Cirkuszt és kenyeret (panem et circenses). Azóta sokat fejlődtünk. Most nem a nép, hanem annak csak 256 képviselője követel. És csak cirkuszt. Kenyér már nem is kell. Jó nekik a kalács is. Különösen, ha mi, választópolgárok fizetjük. Márpedig fizetjük. Még akkor is, ha felkopik az áll(am)unk. És felkopik! S még ránk haragszanak, amiért nem nagyon mutattunk hajlandóságot arra, hogy egy cirkuszi előadásban elvállaljuk a bohóc szerepét. Úgy van az, hogy mi a cirkuszt csak ponyva alatt szeretjük, s csak akkor, ha mások játszanak a porondon, nem minket akarnak odakényszeríteni. Na, és nem velünk fizettetik meg a menedzs és a manézs bérét.
Kozán István
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
szóljon hozzá!