Lecke Dorin Floreának nyelvtudásból

Van-e, ki e nevet nem ismeri? Marosvásárhelyen és Maros megyében biztos nincs. Hát ez nagy öröm számára, bizonyosan. De hogy ismerik és tudják, ki ő, nem biztos, hogy szeretik, és örülnek annak, hogy naponta együtt kell élniük ennek az embernek nemcsak a nevével, hanem funkciójából adódó hatalmával is. Ezzel a hatalommal nap mint nap visszaél a város polgármestereként, és olyan dolgokat enged meg magának… Nem sorolom, ugyanis mindent megenged magának, ami csak funkciójából adódóan nem feltétlenül törvényes.

De amikor sajtótájékoztatót tart, vagy kiáll valamilyen ünnepségen szónokolni, nyilvánvalóan egyetlen nyelven, az anyanyelvén, románul teszi ezt. Nincsen ebben semmi hiba, természetes. Az már egyáltalán nem természetes, hogy több mint 12 év után, amit a város vezetőjeként eltöltött, ahol a lakosság majdnem fele magyar anyanyelvű, képtelen volt megtanulni magyarul legalább alapszinten, hogy olykor a magyar polgárral is éreztesse: az ő érdekeit is képviseli, az ő gondjait is meg szeretné oldani. Például biztosítja anyanyelvük szabad használatát, ahogy a törvény előírja, gondja van a tanintézeteikre, idejében kifizeti a bérleti díjakat, hogy legyen miből karbantartani az épületeket. Ehelyett fenyegetőzik, hogy ezt nem adja vissza, arról nem mond le, a harmadikat visszaköveteli. Mármint pl. a Bolyait, és román osztályokat indít, mert azt kérik a szülők. Na hallj oda, világ! Hogy nem szakadt rá a mennyezet?

Szóval kinek a nyelvtudásával van baj, ki az a hátrányos helyzetű, kinek van hendikepje e tekintetben? Regnáló polgármesterünknek, mert egy másik, valamirevaló ennyi év alatt csak megtanul legalább fülhallásból három mondatnál többet magyarul. Mert a magyar gyerek akkor is megtanul románul, ha nincs román környezetben, hisz angolul is megtanul (vagy más idegen nyelven), ha akar, pedig nem él Angliában, de tanulja az iskolában, s tökéletesíti tudását, ha a helyzet úgy kívánja. Ezek az elkoptatott, szocializmusból itt rekedt érvek, álaggodalmak, amiket legutóbb is felsorakoztatott, senkit sem győznek meg, még a románokat sem, s főleg nem a fiatalokat.

Első közlésben megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2013. december 11-ei számában.