Dénes László
2012. november 29., 13:222012. november 29., 13:22
Ahogy fordul élesbe a választási kampány, úgy sűrűsödnek az „olvasói véleménynek” álcázott kortesbeszédek, amelyeknek a szerzői okvetlenül elvárják, hogy az általuk kiszemelt sajtóorgánumok közzé is tegyék azokat. A kiadónk által megjelentetett lapok mindenikéhez befutottak olyan, az ún. sms-vélemények terjedelmét és színvonalát messze meghaladó írások, amelyek egyik vagy másik politikai oldal mellett teszik le a garast. Abban szinte mindenki egyetért, hogy magyar nemzetiségű választópolgár magyar pártra és jelöltjére kellene szavazzon, és a korteskedők között a tekintetben is konszenzus van, hogy el kell menni szavazni, mert csak így lehet úgymond beleszólni a dolgokba. (Ma már a romániai magyarság jelentős hányada ebben nem hisz, és nyilván jó oka van a kételkedésre, de mivel a politikai állásfoglalástól eleve távol tartja magát, az sem érdekli, hogy mások mit tesznek és kire voksolnak, ha voksolnak egyáltalán. Ez az ún. egyik kutya, másik eb szindróma.)
Felelős szerkesztőink dilemmája a kampány kezdetén is az volt, hogy engedjenek-e gáttalanul teret az olvasók politikai korteskedésének, egyik vagy másik oldal szapulásának, illetve magasztalásának. Mert ugye az most már egyértelmű, hogy két magyar párt és azok jelöltjei között lehet választani, s az egyik kurzus hívei az RMDSZ-t dicsérik és az EMNP-t ostorozzák, a másik kurzusé meg épp fordítva. Előttem van pl. két, saját közösségében kellő tekintélyre szert tett idősebb értelmiségi írása, a kákán csomót keresve sem találna bennük lapszerkesztő olyasmit, amire hivatkozva nyomdafestéket nem tűrővé nyilváníthatná a két „cikket”. Az egyik szerző az RMDSZ és politikusai sokéves és sokrétű érdemeit listázza, de a párt ismert retorikáját visszhangozva ki is osztja alaposan az „egységbontó, széthúzást szító, akarnokok és jöttmentek, sértettek és tejfelesszájúak seregét ránk szabadító” Néppártot, a másik szerző a változást, az elszámoltatást, az új arcok és új stílusok megjelenését szorgalmazza, a néppártiak nemzeti és autonomista elkötelezettségét föléje helyezi az elhasználódott, korrumpálódott, elklikkesedett és a többségi hatalom csicskásává vált „bűnszövetségnek”.
Egymás mellé téve a két írás egyszerre egészíti és oltja ki egymást, így pedig a részrehajlás vádját elkerülve lehetne közzétenni őket bármelyik lapunkban. Csakhogy akkor már nem lehetne elhárítani az újabb és újabb, ezekhez hasonló „véleményeket.” Megtelnének az újságok ilyenekkel, s mivel a pártok úgyis jelentős felületeket foglalnak el fizetett politikai hirdetéseikkel a lapokban, az olvasók zöme nem jutna hozzá ahhoz, amiért ténylegesen megrendeli és megveszi az újságot: az élet minden aspektusát tükröző információkhoz, tudósításokhoz, közleményekhez, lektűrhöz. (A május-júniusi kampány idején is tömegével jöttek a visszajelzések, főleg a lapterjesztők közvetítésével, hogy az olvasók besokalltak a rengeteg politikai hirdetéstől, handabandától, kortesdumától.)
A szerkesztők tehát az olvasók javára döntöttek úgy, hogy limitálják az önkéntes korteskedést, maradjon ez inkább a pártok privilégiuma. De még így is nehéz egyensúlyt és mértéket tartani, mert ott lebeg fejünk fölött a vád: nem teszünk eleget az esélyegyenlőségért. Mert miközben az RMDSZ-nek szinte korlátlanok az anyagi, logisztikai, kommunikációs tartalékai ebben a kampányban (is), a romániai magyar média jelentős része a lábánál hever, és gyakran a módszerekben sem válogat, aközben a Néppártnak nagyságrendekkel kisebbek a lehetőségei. Lehet, hogy így van, de hisszük, hogy ezt a versengést nem a sajtósoknak, hanem csakis a választóknak kell eldönteniük, ők azok, akik az arányokon, erőviszonyokon, közállapotok változtatni tudnak. Ha akarnak.
Kozán István
Borboly Csaba már a vizsgálat befejezése előtt megtalálta a hibást: a sajtót. Egy dolgot viszont elhallgat a politikus: a média mellett ő sem kérdőjelezte meg a csobotfalvi tragikus pásztorbalesettel kapcsolatos hivatalos rendőrségi információkat.
Kozán István
Tisztázzuk a legelején: a Sepsi OSK kiesése után a román sportsajtónak úgy kellett a titokzatos, egyetlen porcikájában sem román FK Csíkszereda a Superligába, mint egy falat kenyér. De mi, romániai magyarok hol vagyunk ebben a sokismeretlenes egyenletben?
Kozán István
Megyeitanács-elnökként gyöngyözte ki magából Biró Barna Botond a parajdi betonhiány hallatán, hogy az érintett „cégnek nincs mit keresnie Parajdon, szakmai arrogancia jellemzi őket”, meg egyébként is „Mars!”. Ennél azért többet várunk.
Kozán István
Minden kudarc egy esély is lehetne valami jobb kezdetére – valahogy így gondoltuk, miután végigszenvedtük a televízió képernyőjén keresztül a Sepsi OSK fociklub utolsó meccsét az első osztályban. Naivak voltunk.
Szüszer Róbert
Ezt csinálja utánunk a hanyatló nyugat és a feltörekvő kelet: egy matekzseni próbálja bizonygatni igazát egy Facebook/TikTok-sztárral szemben!
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
szóljon hozzá!