A bunkóság becsülete

Hogy mi történt azon a bizonyos hétfő hajnalon, amikor egy csíkszeredai fiatalembert állítása szerint bántalmazott egy vagy két rendőr, nem tudhatjuk biztosan. A fiatalember sérelmezte az egyenruhások eljárását, az egyenruhások kifogásolták a fiatalember viselkedését, állásfoglalásukban a lakótelep és a város csendjének, békéjének megőrzésére fektetik a hangsúlyt. Valóban: ez is volna a rendőrség dolga, hogy felügyelje a békét, a rendet, megakadályozza, vagy ha már nem tudta, felgöngyölítse a bűncselekményeket. Hogy mennyire sikerül, az egy másik írás témája lehetne, most azonban nem erre szeretnék koncentrálni, hanem azokra az „olvasói” reakciókra, amelyeket ez a történet váltott ki.

Meg kell mondjam, egyes beszólások, „vélemények” rendkívül zavarnak. Azt mondják egyesek, hogy a fiatalember biztos megérdemelte a pofont, mert cigány. Mások szerint azért kellene befognia a száját, mert „diszkópatkány”, éjjel-nappal bulizik, biztos beszólt a rendőrnek, és így tovább.

A Székelyhonon olvasható hozzászólások miatt gyakran a hírportált szidják, pedig helyesebb volna, ha olykor köldöknézést gyakorolnának a kritikusok. Mert ezek a szövegek, vélemények sokkal inkább a székelyföldi közerkölcs leképeződései, mintsem a szabad véleménynyilvánítás lehetőségének rendeltetésszerű, a szerkesztők szándéka szerinti használata. Az, hogy egyes polgártársaink ilyen degenerált módon gondolkodnak, ahogyan, elsősorban őket kell jellemezze. De elég sok az aggódnivaló a társadalom egészségével kapcsolatban ott, ahol a rendőri brutalitást jogszerűnek érzik egyesek, csakis azon alapon, hogy az áldozat éppen ki: mi a nemzetisége, etnikuma, netán melyek kulturális preferenciái, milyen az életvitele. Bezzeg, ha a panaszos „rendes” ember volna, mint „mi”, nem volna kissé „füstös” a képe, s hétfőn hajnalban nem bulizgatna, hanem aludna otthon az ágyában, mint a „rendes” emberek, akkor már másképp gondolkodnának az esetről a „tisztelt” véleményalkotók, nem igaz?

A „kanapébetyárok”, ahogyan nemrég Csíkszereda polgármestere őket nevezte/jellemezte, azonban ezúttal is tévednek: a fiatalember ugyanis nem cigány, de ha az volna, akkor sem volna ennek a történethez semmi köze. (Hacsak a rendőröket nem a rasszizmus vezérelte, amikor álláspontja szerint belekötöttek a panaszosba – ebben az esetben különösen nagy volna a bűnük!) Ráadásul a fiatalember a ruházkodási-ékszerviselési stílusa ellenére sokkal „rendesebb” ember, mint sok kanapébetyár lehet: kitűnő, igencsak megbecsült szakács egy ismert étteremben, olyannyira megbecsült, hogy nem is tőle, hanem környezetéből érkeztek a jelzések a szerkesztőségbe a (feltételezett) rendőri brutalitásról.

Az igénytelenség, tudatlanság, ignorancia, röviden: bunkóság azonban nagy úr, főleg mifelénk. Jeleit napról napra tapasztaljuk: talán leggyakrabban a közlekedésben, ahol sokan nem képesek néhány egyszerű szabályt megjegyezni s azokat betartani. Banális, de jellemző példa a körforgalmak nem megfelelő használata, vagy amikor az egyenes út jelenti egyesek számára a főutat, s ennek megfelelően vezetnek: nem mondhatnánk, hogy ez csak a saját bajuk, hiszen magatartásukkal a többi közlekedésben résztvevőt zavarják, netán biztonságukat veszélyeztetik. De amikor még ők oktatják ki azokat, akik a főúton maradva nem jeleznek, ez annak a mindennapokba leképződött jele, hogy a közlekedésben – de nyugodtan írhatnám ide azt is, hogy általában a társadalomban – az abnormitás átvette a normalitás helyét, s megpróbál uralkodni fölötte.

De mint ahogy a rendőri brutalitásról szóló cikk hozzászólásai között is megtalálni azokat a véleményeket, amelyeket egészségesnek, tisztességesnek tekinthetünk, s ahogy az utakon közlekedők között is vannak még olyanok, hála istennek, akik ismerik és megfelelően alkalmazzák a KRESZ-t, úgy bízok abban is, hogy a társadalom, méghozzá a székely társadalom a külszíni, elég látványos fekélyek ellenére belülről továbbra is inkább egészséges, működőképes, mint sem. Remélem, a fekélyek előbb-utóbb kipukkannak, leesnek, eltűnnek, még ha nem is nyomtalanul. Én hiszek benne, hogy Székelyföldön soha nem lesz a bunkóságnak becsülete. De, sajnos, azt is biztosra vehetjük, hogy a bunkók ezt sosem veszik észre.