Pillanatok újrahasznosítása: Lokodi Imre első könyve

•  Fotó: Boda L. Gergely

Fotó: Boda L. Gergely

Lokodi Imre Nekuláj almája című novelláskötete 35 írást tartalmaz, nagyobb lélegzetű, történelmi jellegű novellákat, kis lélegzetű, úgynevezett pillanatfelvételeket, illetve szülőföld-ihletésű, gyermekkori történeteket. A szerző a Vásárhelyi Hírlap munkatársa, a hétvégi lapszámban közöl rendszeresen tárcát, publicisztikát.

Antal Erika

2016. november 15., 14:522016. november 15., 14:52

Az elsőkönyves szerzők között mutatkozott be a Marosvásárheyi Nemzetközi Könyvvásáron Lokodi Imre Nekuláj almája című, a Mentor Könyvek kiadónál megjelent kötetével, amelyet Király Kinga Júlia szerkesztett, és amelyről a szerző úgy fogalmazott, hogy vízinovellákat tartalmaz. Hogy miért vízinovellák? Azért, mert valamilyen módon mindegyik a vízhez kötődik. Vagy azért, mert horgászásról szól, vagy a Duna-deltáról, vagy mert a cselekmény helyszíne a Nyárád-part vagy a Nyárád mente.

A szerző ugyanis szeret horgászni, kijár a Nyárádra, de más folyókhoz, a Deltához, a tengerhez is vonzódik. Mikor ír, milyen a munkarendje? – erről Demény Péter, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője kérdezte. Vasárnap délután nem szokott novellát írni, akkor inkább kint ül a Nyárád partján – válaszolta Lokodi. De ha egy jó történet, egy téma eszébe ötlik, és leül azt megírni, addig fel nem áll a gép elől, amíg be nem fejezte, sőt, amíg ki nem nyomtatta. Számára ugyanis az jelenti azt, hogy kész a novella, ha látja a kinyomtatott betűket, ha „nyomdakész” az írás. A nagyobb témák mellett gyerekkori élményeket dolgoz fel, illetve olyan „kis, semmi történeteket”, amelyeken általában „átlépnek”. „A pillanatok újrahasznosításával foglalkozom” – tette hozzá a szerző.

Lokodi Imre hosszú évtizedek óta dolgozik a sajtóban, ezért nem is gondolt arra, hogy könyvet írjon, úgy érezte, az újságírás elég neki, hogy „kiírja” magát, megmutassa az olvasóknak adottságát. „A jegyzet már több mint újságírás, de még nem szépirodalom” – ismertette, hogy hogyan tette meg első lépéseit az irodalom irányába. Végül öt-hat évvel ezelőtt döntötte el, hogy szépirodalmat fog írni. Különböző lapokban publikált, budapesti antológiákban jelentek meg írásai, a Látó is közölte, a Székelyföld folyóirat is. A „végső lökést” a Látó és a Marosvásárhelyi Rádió közös pályázata adta meg, ahol első díjat nyert. Ezt követően kereste meg a kiadó, és az általa benyújtott 35 írást elfogadta, így az idei, a 22. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra megszületett a kötet.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei