Muzsika – határok nélkül

Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a székelyudvarhelyiek zene iránti érdeklődése – mondotta Bihari Lóránd szervező, a G. Egyesület képviselője –, és kijelenthetem, hogy igencsak pozitív irányban. Művészeti iskola van a városban, amely igen képzett és zeneszerető pedagógusi csapattal rendelkezvén, az évek során az ott végzett tanítványokkal megkedveltette a komolyzenét. A Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolából az elmúlt két évtizedben kiváló tehetségek kerültek ki, akik azóta nemzetközi színtereken is állják a helyüket. Ez a tény azt jelzi, hogy immár „hivatalos” formában is létezik egy rokoni, családi, baráti szálakkal kötődő rajongótábor, amely igényli a komolyzenei koncerteket.

Aztán ott a Székelyföldi Filharmónia, amely fellépéseivel, más együttesekkel való közös szerepléseivel, bérleteseknek szánt koncertjeivel már jelentősebb szegmenst mozgat. Ez egy örvendetes folyamat. Ilyen jellegű kamarazene-fesztivál azonban, mint amilyent mi hoztunk létre 2003-ban, nem volt és most sincs. A mi előadásaink ingyenesek és nemzetközi hírű előadókat hozunk a városba, akik általában 5–6 napon át koncerteznek Székelyudvarhelyen. Gyakran telt ház előtt játszanak, általában 100–120 ember van jelen, de az sem ritka, hogy még a Szent István Terem karzata is megtelik.

– Hogyan tudják idecsábítani a művészeket?

– Az érdem nem egyedül a miénk. Hosszú évek óta együttműködünk a marosvásárhelyi Tiberius Egyesülettel, akik Marosvásárhelyen és Szászrégenben szerveznek hasonló rendezvényeket. Olykor Kolozsvárott is zajlanak a mienkkel párhuzamosan zenei események. Úgyhogy igyekszünk olyannyira összehangolni a programot, hogy ebben az időszakban a művészek hozzánk is eljussanak. Így kisebbek a költségek, a részvevő partnereknek nem kell annyit költeniük az utaztatásra, az elszállásolásra és a honoráriumokra.

– Milyen forrásokból teremtik elő ezeket a kereteket?

– Stratégiai partnerünk Székelyudvarhely városa, hellyel és anyagilag támogat, a hiányzó összeget pedig a klasszikus állami – hazai és magyarországi – keretekből, közalapítványoktól, helyi szponzoroktól pályázzuk. Ezidáig sikerrel, hiszen soha nem szedtünk belépti díjat, és soha nem hirdettünk bérletes előadásokat.

– Kik lépnek fel a koncerteken?

– A szólisták nemzetközileg jegyzett előadók, többen közülük világhírűek. Évek óta igen erős a kapcsolatunk a holland művészvilággal, Frank van de Laar zongoraművésszel és tanítványaival, a marosvásárhelyi Tiberius Vonósnégyessel, és vannak visszatérő művészeink Németországból, Magyarországról. Több együttes – kvartettekről, kvintettekről beszélek – a mi hatásunkra áll össze alkalmanként és tart előadássorozatokat, gyakran a négy-öt személy ugyanennyi országból verbuválódik. Nagy öröm és elégtétel számukra, hogy ma már a határok nem jelentenek akadályokat, a különböző iskolák növendékei ellátogathatnak az általuk kiszemelt művészeti központokba, s hogy viszonylag könnyen és szabadon pályázhatók az ösztöndíjak. Ezekből a nyitott európai lehetőségekből nekünk is prosperálni illik.

– Melyik hangversenyt tartja idén a legértékesebbnek?

– A maga nemében minden előadás páratlan és megismételhetetlen. Van azonban a fesztiválnak egy crescendója. Magas színvonalon indult már az első koncerttel, hogy aztán még felsőbb szférákba emelkedjék. Túlzás nélkül merem állítani, hogy a mai, a csütörtöki koncert nyújtja a leggazdagabb kínálatot – Corelli-, Bach-, Chopin-, Hindemith-kvintettek füzére hangzik el –, mintegy másfél órán át, aztán a szombat esti rendkívüli fuvolaest, amely mintegy megkoronázása a fesztiválnak. Ezt a zárókoncertet az utolsó pillanatban, ráadásként sikerült megszerveznünk, s bízunk benne, hogy sokan fognak rá emlékezni. Egyébként a hátralevő programok – csütörtökön, pénteken és szombaton – mindig este 7 órától fognak kezdődni.