Fotó: Thomas Campean
Az utóbbi évtizedekben teljesen kimaradt életünkből a mozi. Legalábbis Székelyföldön. A Maros-parti frontvárosban vannak még bizonyos nyomai, és a multiplex nevű reinkarnáció működni látszik, de a magyar filmek manapság jórészt láthatatlanok számunkra. A Filmtettfeszt arra (is) jó, hogy e hiányt pótolja. A filmfesztivált immár tizenharmadik alkalommal rendezték meg Kolozsváron, a partnerekhez a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár is csatlakozott.
2013. október 06., 18:412013. október 06., 18:41
2013. október 06., 19:022013. október 06., 19:02
Szabó Károly filmrendező, a városi téka látvány- és hangzóanyagrészlegének vezetője elmondta, hogy pénteken kissé vontatottan indult a fesztivál – hisz párhuzamosan egyéb rendezvények is zajlottak –, mindössze hetvenen fordultak meg a teremben. A legnépszerűbbnek Fliegauf Benedek Csak a szél című nagyjátékfilmje bizonyult. Szombaton már élénkebben érdeklődött a közönség, igazi tömeg is volt: a 100 éves az erdélyi filmgyártás című programon, illetve az estet záró Aglaja című játékfilm vetítésekor (rendezte: Deák Krisztina) már telt házzal számolhattak, ami kétszer ötven fő (azért kétszer, mert e két program közönsége részben kicserélődött. Vasárnap tizenegy órától egy klasszikust, a Tüskevárt vetítették (r.: Balogh György), délután öttől rövidfilmeket játszottak, este pedig két játékfilmet (Drága besúgott barátaim – r. Cserhalmi Sára; Nejem, nőm, csajom – r. Szajki Péter).
A Filmtettfeszt most is igazolta, hogy van létjogosultsága, nagyot segít abban, hogy az új magyar – kísérleti és egész estés – filmek eljussanak a moziínséggel küszködő nézőkhöz, s az újdonságok mellett jut idő ilyenkor nosztalgiázásra, filmtörténeti csemegékre, ugyanakkor a legfiatalabbak megérezhetik a közös filmnézés örömét is. Az ilyen alkalmak jelentik a film életét és igazi utóéletét. A hatás maga pedig közvetlenül megnyilvánul, hiszen a kisebb-nagyobb csoportokban, a családokban, a baráti társaságokban beszélnek a látottakról, és az élmény rögzül az emlékezetben.
szóljon hozzá!