Átadták a Székelyföld díjakat

Molnár Vilmos szerkesztő méltatta Daczó Katalint, mint kifejtette, az újságírónő a kezdetektől a periodika munkatársa. „Mindig számíthattunk rá, ha szóra kellett bírni az erdélyi magyar kultúra valamely neves személyiségét. Lehetett az illető zeneszerző vagy történész, politikus vagy múzeumigazgató, Daczó Katalin egyformán tájékozottan, a témában felkészülten közeledett a beszélgetés alanyához, s nem utolsósorban nagy empátiával. Talán ez utóbbinak köszönhető, hogy a megkérdezettek mindig megnyíltak előtte, és izgalmas, a velük kapcsolatos kevésbé ismert eseményekről is megszólaltak” – hangsúlyozta a méltató.

Markó Béla laudációját Fekete Vince főszerkesztő-helyettes írta. Főként azt jegyezte meg, hogy a politikusi pályát választó költő sokáig nem írt verseket, de most újra megtalálta eredeti hangját. „Azt hiszem, most már több megjelent új kötete után, hogy nem csalódtunk. Hosszú kihagyás után (Markó Béla – a szerk.) úgy tudott visszatérni, hogy sem neki, sem nekünk, várakozóknak nem kell röstelkedni.”

Lövétei Lázár László főszerkesztő Buda Ferenc munkásságát elemezte, beszédében kiemelte, hogy a díjazott személyében az irodalmár mellett köszönthetünk egy olyan kutatót, aki a kortársak közül talán a legelkötelezettebb személy, aki az elveszett magyar eposz nyomába eredt. „Erről tanúskodik a Fehérlófia című, a Székelyföld idei áprilisi számában megjelent 2199 sornyi nagyeposza is. Buda Ferenc ugyanis hiszi és vallja, hogy a valaha minden bizonnyal megvolt, ám elveszett magyar hőseposz után népmesekincsünk legősibb rétegében kell keresgélnünk” – vélte Lövétei Lázár László.

Az ígéretes tehetséget, Adorjáni Panna bölcsészhallgatót, akinek – amint elhangzott – rövidprózáiból most gyűlt ki egy novellakötetre való, ismét Fekete Vince méltatta.