A gyimesi világ gyermek és felnőtt szemmel

Míg Tímár Károly a gyimesi ember életét, mozgásait, a gyimesi tájat mutatja be, Erzsébet a gyermek szemmel látott gyimesi színes világot, a játékot idézi képein. „Ott van a napocska, ez a fenyőfa és ez a lovacska. Legjobban a pónikat szeretem rajzolni” – magyarázta a kis művésznő.

„Amikor raktam fel a képeimet a kiállításra, az unokám képei le voltak rakva a padra, és ahogy láttam ezeket a képeket jutott eszembe, hogy közösen kéne ezt a kiállítást megcsináljuk. Rögtön kereteket szereltem, bekereteztem és így született meg a közös kiállításunk. Erzsébet már két éves korától az itteni alkotótábor tagja, itt a művészek között van reggeltől estig, estétől reggelig, minden művészt, aki itt megfordul, névileg ismer” – mesélte Tímár Károly.

Mialatt beszélgettünk, Erzsébet kiszaladt a szobából, hogy meg szeretne valamit mutatni: nemsokára egy apró, színes kővel tért vissza. „Most köveket fest. Összeszedte a köveket az udvarról és aquarellel festi” – magyarázta a nagytatája. A kislány a szépvízi óvodába jár. Társainak is gyakran megmutat egy-egy technikát, mint például, hogy tud táncolni a kréta. Tímár Károly még elmondta, gyakran dolgoznak együtt unokájával, természetesen ki-ki a maga munkáján. Egyszer történt meg, hogy belejavított egyik rajzába, mire a kislány sírva kérdezte: „Miért nyúltál hozzá? Miért nem mondtad meg, hogy ez nem jó és én javítsam ki?” És csak akkor állt el a sírás, amikor a rajzot összetépték és bedobták a kályhába.