Tvrtko azt ígéri, erősebbek leszünk tőle

– Marosvásárhelyen kezdődik a székelyföldi előadókörút, de nem először jön ide Vujity Tvrtko. Mi az, amire emlékszel Marosvásárhelyről és a környékéről?

– Legszívesebben arra emlékszem, hogy tavaly, amikor ott voltam a könyvvásáron, arra lettem figyelmes, hogy a szervezők pánikszerűen összevissza rohangálnak, én meg nem értettem, mi a baj. Ők egy darabig nem is mondták el nekem, aztán bevallották, hogy nagy baj van, kicsi lesz a terem. Teleültették a lépcsőket is emberekkel, aztán az első és talán egyetlen olyan előadást tarthattam, amelyen a színpadon mellettem ültek a nézők. Álltam a színpadon, és annyit kértem a szervezőktől, hogy egy nagyjából háromméteres részt hagyjanak nekem a színpadon. Csodálatos élmény volt, hogy ott ültek mellettem.

– Most mire számíthatunk? Könyvbemutatóra, közönségtalálkozóra?

– Ez egy olyan előadói est, amelyről nem tudom most elmondani, hogy micsoda valójában. Picit olyan, mintha egy operáról kellene elmondjam, hogy milyen, vagy egy csokitortáról, hiszen vagy ízlik, vagy nem. Szóval én egyet ígérek: mindazok, akik eljönnek a Nemzeti Színházba október 28-án este 7 órára, 9 órakor sokkal, de sokkal erősebben mennek haza. Két óra alatt nagyon sokat fognak nevetni, lesznek könnyek és örömkönnyek, körbeutazzuk az egész Földet  Észak-Koreától Afrikáig, de a legvégén meg fogunk érkezni Marosvásárhelyre, és az emberek úgy mennek majd haza, hogy sokkal, de sokkal erősebbek lesznek.

– Ilyen előadói estekre érkezel csupán mifelénk, vagy van, amikor a téma hozza az újságírót hozzánk?

– Többször voltam újságíróként is, forgattam a csíkszeredai jégkorongcsapatról, Bözödújfalu történetéről, most mégis egy egészen különleges dolog is elvisz oda. Most egy egészen különleges úton vagyok, egyrészt mert jön az egész családom, másrészt viszünk egy nagyjából egymillió forint értékű ajándékot, egy könyvtárat. Vettem egy könyvtárat egy piciny székely falunak, illetve annak az óvodájának és iskolájának, amelynek a története a következő. Nekem volt egy nagymamám, aki egész életében a kispesti nagymama volt, Kapus Mária, s nem is tudtam nagyon sokáig, hogy őt örökbe fogadta egy katonaember, s az eredeti neve Réthi Mária volt. Sok munka után megtaláltam a rokonaimat a Kézdivásárhely melletti Ozsdolán, Háromszéken, s tavaly sikerült is velük életemben először találkoznom. Tehát kiderült, hogy ez a Vujity Tvrtko, aki egy magyarországi horvátként határozza meg magát, és anyanyelvi szinten beszél a gyerekeivel és anyukájával horvátul, egy negyedrészt székely. Én pedig úgy érzem, hogy egy jó vendég úgy tér vissza, hogy visz valamit vendégségbe, s mivel szerintem a könyv az egyik legértékesebb, viszek nekik egy könyvtárat. Az Egri csillagoktól kezdve a rágható kis mesekönyvekig, ez egy komplett 3-4000 euró értékű könyvtár, de még sok egyéb mást is viszek oda, Ozsdolára.

– Legtöbben a televízió képernyőjéről ismernek, a Mokkából, a Naplóból. Mennyiben más Tvrtkot kapunk egy ilyen előadóesten?

– Teljesen mást. Nagyon jó érzés, amikor vasárnap esténként több millió emberrel találkozom, ahogy a könyveimen keresztül is, mégis ez az előadói est, ami megméretteti az embert: amikor ott állok tiszta egyedül a színpadon, és velem szemben több száz szempár. Hogy miért más? Ez az est nem rólam szól. Ez az est a hétköznapi hősökről, a nagyszerű példaképekről, és azokról szól, akik eljönnek. Ez a nagyon fontos. Ami ott lesz, az teljesen más, mint amit a tévé képernyője előtt látnak, vagy a könyvekben olvasnak. Az egy személyes találkozás.

A találkozókra a következő helyszíneken kerül sor:

Marosvásárhely 2013. október. 28., 19 óra, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyterme
Kézdivásárhely 2013. október. 29., 19 óra, Vigadó Művelődési Ház
Csíkszereda 2013. október. 30., 19 óra, Csíki Játékszín nagyterme
Gyergyószentmiklós 2013. október. 31., 19 óra, Figura Stúdió Színház nagyterme