Szappanopera a Nemzetiben

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata egy új, az erdélyi színpadokon igen ritka jelenséggel mutatkozik a nagyérdemű előtt. Nem csupán egy „előadás” premierjére kerül sor, hanem ezúttal egy projekt is kezdetét veszi, a felolvasószínház. Ez a műfaj közelebb hozza a drámát, mint irodalmi alkotást a színházhoz, és ez utóbbit az irodalomhoz. A színház célja elsősorban a kortárs erdélyi magyar drámával ismerkedni és ismertetni meg a közönséget. A sorozatnak tervezett felolvasószínházi estek ötletgazdája Kövesdy István társulatvezető.

Hatházi András A világrengetők című műve ízig-vérig színház, nemcsak előadásmódjában, de tematikáját tekintve is. Egy lepusztult színház világa ez, ahol a tagok kimondottan gyűlölik egymást, egy lecsúszott rendezőtől játszanak előadást úgy, hogy némelyikük be se megy a színpadra, miközben jelenése lenne, helyette inkább a színház büféjében vásárolt konyakkal elbújva szunyókál. Mindenki csak otthagyni készül ezt a förtelmes állapotot, miközben kisujját sem mozdítva áhítozik egy normális, élhetőbb kulturális apparátusra. Ilyen körülmények között pedig az emberi viszonyok sem lehetnek másak, mint hogy mindenki mindenkinek volt már a férje, felesége, szeretője, menyasszonya, kitartottja, szimpátiája stb. Ez egy ex-férjekből, ex-feleségekből, ex-szeretőkből álló társulat, ahol a legtisztább ember a büféslány. Aki mindezeket végignézve és elnézve teszi a dolgát. Mikor meg adódna egy lehetőség, hogy legalább a színházzal szembeni viszonyukban felemelkedjenek, kicsúszik a sansz a kezük közül, mert hagyják, mondván: „... mindent egybevetve ismét csak egy lehetőség maradt.”

A felolvasást érzelmileg telített szövegtolmácsolássá alakító szereposztás tagjai: Makra Lajos, Szentgyörgyi-díjas, Meszesi Oszkár, Tollas Gábor, Somody Hajnal, Szabadi Nóra, Kilyén Ilka, Kovács Botond és Korpos András. Az előadás rendezője Király István, aki a szerzői utasításokat is beolvasta.