Orvosi szigorral írja a verseket

Nagy Attila költői estjén bizony igen sokan voltak, néhányan már széket sem kaptak. Orvosok, barátok, irodalom- és versszeretők ismerkedtek az Időzz el című kötettel, miközben Gálfalvi György az orvos-költőt faggatta. Megtudhattuk, hogy negyedikes korában egy barátjával „koprodukcióban” írta első versét, amelyben a tanító nénitől való elválás fájdalmát faragták rímbe. „Azóta is úgy tekintek a versekre, mint egy titkos naplóra” – jegyezte meg a szerző.

Gálfalvi György felelevenítette, milyennek ismerte meg a fiatal költő Nagy Attilát. Megtudhattuk, hogy sosem volt könyöklős típus, sosem erőszakolta magát szerkesztőségekre.  Szerénysége, alázatossága részben Székely Jánostól, vagy ahogy mindannyian szólították „János úrtól” ered, részben pedig orvosi hivatásából. „Hála annak, hogy nem filológiát végeztem. Az orvosi szakmához szigor kell, és ez sokat segített nekem abban is, hogy megtaláljam a megfelelő formát a verseimhez, majd önmagamat kezdjem írni” – fogalmazott Nagy Attila.

A beszélgetést nem nyújtották hosszúra, átadták a szót a verseknek, majd a hárfának is. Koszta Gabriella színművész Nagy Attila kilenc kötetéből válogatott verseket, s adta elő a vásárhelyi közönségnek, majd a költő felesége, Nagy Emese hárfán játszott.