Milyen volt? Egyetemi Diáknapok – csapatportya

Csütörtökön reggel kilenckor az egyetem hallja viszont már lelkes, indulásra kész, egy picit talán az ismeretlen feladatoktól félő embertömeggel volt telezsúfolva. Tíztől indult a Haladjunk Együtt! elnevezésű közös futás, ahol polgármestertől és egyéb politikai személyiségektől kezdve egyetemistákon át civilekig, kisiskolásokig és óvodásokig mindenki nevetve és kipirulva élvezte a nyargalást. A közös fényképezés után a portyások izgatottan vonultak vissza az egyetemre – délutánig kész kellett lennie két csapatzászlónak és egy himnusznak.

Az időjárás délutánra már tréfás kedvében volt, de ez nem akadályozta meg a csapatokat, hogy alkoholba mártott hangszálaik erejét a lehető leghangosabbra húzzák fel, az egyetem bejárata előtt járókelőket és egyéb bámészkodókat megmosolyogtatva énekelték a rímbe szedett sorokat.

Annak ellenére, hogy ekkor még csak finoman szemlélgették egymást a csapatok, nem tudván kiben mennyi potenciál rejtőzik, már érződött a fairplay, mindenki hurrázott egy-egy csoport produkciója végén.

Az egyes társaságok „hitvallását” tartalmazó nóták eldalolása után a Waberer’s kamionja is már SapParádéra készen várta, hogy megteljen egyetemistával. Hát, nem jött össze neki.

A szervezők, vendégek, portyások mind egyszerre tódultak fel, összepréselve egymást, lehetetlenné téve a mozgást, egészen addig, míg a nyergesvontató oldalsó tartódeszkái megelégelték a dolgot és lepotyogtattak néhány embert. A rendőrség olyannyira nem értékelte a dolgot, hogy mindenkinek távoznia kellett a kamionról. Akadt néhány elégedetlenkedő, bojkott gondolata is felmerült, előfordult egy-két halovány lázadást szító próbálkozás, de persze, hogy amikor a kamion elindult – fedélzetén csupán a zenefelelősökkel és néhány sajtóssal –, mindenkiből elpárolgott a harag, ostobaság is lett volna egy ekkora bulit az elején lelőni.

Végigmasírozva a városon megteltek a tömbházak ablakai, autók dudáltak, a tömeg kihozta a jókedvet a lakókból.

Nem számított, hogy szemerkélt az eső, sőt, még az sem, hogy Zsögöd elején az igencsak hangos zenéhez áramot szolgáltató generátor egy rövid pihenőt kért – zavartalanul énekelt, skandált az egyre pityókásabbá váló többszázas tömeg. A Club 76-ig tartó menetelést masszív buli követte, a itókázástól illuminált alakokból pedig a hajnali hazamenés alatti zuhé püfölte ki az alkoholt.

Péntek reggel vérmes szemek, kómás arcok, kávé után sóvárgó lenullázott agyak tömkelege vonult ki a főtérre egy kis reggeli tornára. A testmozgásnak sikerült kiráznia az utolsó makacsul kapaszkodó alkohol-molekulákat is.

Muszáj volt, tíztől több program is indult, összevegyített tantárgyak – TanTurmix – előadásaitól kezdve a focibajnokságig és gyűjtögetésig.

Először minél több fényképet kellett készíteni különböző elárusítónőkkel, majd a komoly feladatok kiosztása következett: beszerzési listát kapott minden csapat, amik összegyűjtésére három óra állt a rendelkezésükre. Önök hogyan szednének össze egy pozitív terhességi tesztet, szereznének egy fogprotézist vagy készítenének egy öregemberrel olyan képet, amin épp szappanbuborékot fúj? Arról nem is beszélve, hogy sem XXXL-es melltartók, sem tamagocsik nem hányódnak szanaszét a városban.

Délután kettéváltak a csapatok: a kilenc fős társaságok három tagja a Hargitára utazott, hogy ott is bizonyítsák a leleményességüket. Az otthon maradottak pedig néhány deszka, léc, szeg és csapágy segítségével szekeret kellett építsenek – mindössze két óra alatt. A találékony megoldásokat felvonultató kreálmányok a főtér biciklisávján kellett bizonyítsák, hogy nem esnek szét egy szlalompályán – ami végén vízipisztollyal egy gyertyát kioltva meg kellett menteni Etelkát, a néger gumibabát, majd visszaszáguldani a célba. Volt, akinek repültek a csapágyai, de senki sem adta fel, az elszántak három-, sőt, kétkeréken is teljesítették a feladatot.
Esti kikapcsolódásként a Cirkusz ló nélkül című előadást nézhették meg a résztvevők, az egyetem nemrég indult színjátszó csoportjának első fellépése sikeresnek bizonyult, a tehetség kétségtelen, apró csiszolások után biztos, hogy fogunk még látni színvonalas műsorszámokat. Thespis, csak így tovább!

A nap fáradalmait levezető Casino Est alatt megtelt a hall, sakk, csocsó, activity, póker, römi, zsíros kenyér, bor, tea várta a csapatokat. Majd egy újabb feladat – check point –, húsz kérdés megválaszolása két óra alatt. Hány körforgalom van a városban? Mikor kapott a Hajnód Csárda utoljára árut az Amigótól? Ilyen és ehhez hasonló témájú kérdések miatt futkorászott nyolcadmagával mindenki fel-alá a városban. A megoldások benyújtása után sem térhettünk nyugovóra, hajnalban néma karamellakeresgélésre került sor a parkban.
Szombat reggel újra tornával indult a nap, amit csokievő verseny követett. No nem olyan sima „gyúrd, tömd magadba amíg csak fér”: sál, sapka, kesztyű, kés, villa – ezek voltak a kötelező (evő)eszközök. Csokievés után a „Vizes Póló” versenyszám miatt újra a főteret vette mindenki célba – a verseny neve csalódást okozhat mindazoknak, akik szennyes fantáziája melltartó nélküli ázott pólós csajokat vetít lelki szemei elé, a lényeg azon volt, hogy a vízzel megtöltött lufikat egy-egy pokróc segítségével az ellenfél térfelére kellett juttatni úgy, hogy azt a másik csapat a takaróval ne tudja elkapni és kihasadjon. Tiszta móka és kacagás.

A Hargitán edződött csapattagok délutáni visszaérkezésekor a meglehetősen borongós idő ellenére is elindult a karaván Somlyó irányába. Sártenger, meredek emelkedőn szenvedő, izomláztól agonizáló néptömeg, végül sátorbontás az esőben.

Előkerültek a pálinkás, sörös üvegek, melegedtek az ázott-fázott-meggémberedett végtagok, emelkedett a hangulat, egy adott ponton még az eső is elállt. Jöjjön hamar az Ízirájder! A versenyszám lényege, hogy minden csapattag kifut a meredek oldalon, körbeszalad tízszer egy szervező körül majd a lejtőn visszafut – szédülve, elesve, szórakoztatva a többieket.

Úgy tűnt, jól fog telni, lesz egy éneklős-alvásmentes-sátrazós éjszaka, de a fentiek másképp gondolták.

A nagy, kollektív pityókatokányozás közben megeredt az eső, a rendezők visszavonulót fújtak, az alig néhány órája felhúzott sátrakra lebontás várt, közben sötétedett, a zsörtölődő, fáradt tömeg húrja pattanásig feszült.

Visszaérkezve az egyetemre kétórás kimenőt kapott mindenki, amire szükség is volt, szárítkozás, forró fürdő és esőmentesség nélkül valószínűleg meggyűjtöttük volna a kórház fertőző osztályának baját. A pihenő utáni gitárest kész felüdülés volt mindenki számára, bebizonyosodott, hogy a techno, club, hip-hop vagy rock zenéket preferálók nem szűk látókörűek, a legjobb és legértékesebb magyar melódiákat (majdnem) mindenki együtt énekelte.
Vasárnap a csíksomlyói nyeregből lekényszerült csapatportyások az egyetem Nagy Aulájában hallgathattak végig ökumenikus istentiszteletet, majd, mivel az esős idő miatt a métázás nem volt megvalósítható, tartalékmegoldásként számháborút rendeztek az egyetem épületében. Az aktivitások lezárását tökéletesen oldották meg, a jó hangulatú, izgalmas és vicces megmérettetésnél jobb befejezést kívánni sem lehetett volna.

Vasárnap estére a piszkos csapatpólókat öltönyök és bálhoz illő ruhák váltották fel, élő zene szolgáltatta a tánchoz az alapot, a csapatok örültek, nyoma sem volt fáradtságnak. Elkezdődtek a spekulációk, találgatások, ki lehet a nyertes, az idő előrehaladtával az izgalom egyre fokozódott. Az eredményhirdetéskor mind a nyolc csapatot díjazták, tulajdonképpen senki nem érezhette vesztesnek magát.

A dobogósok: SuckEMbear (I. hely), MájMegRontó RT (II. hely), Bad Bull (III. hely).

Reméljük, hogy jövőre is találkozunk, ugyanitt. Mert lényegtelen, hogy elmaradt néhány versenyszám vagy hogy a teljes kimerültség határán egyensúlyozva néha elszakadt a cérna. Ott voltunk, részt vettünk, túléltük és kijelenthetjük: minden perce megérte.