Egyik ötletből született a másik

Kreatív a gyergyóalfalvi Baricz Margit, aki iskolában nem tanulta a gépi varrást, viszont kiskora óta kézzel sokat öltögetett. „Drapériát varrni segítettem második osztályosként. Aztán sokat kötöttem. Dicsértek az asszonyok, s megszerettem a varrást, kötést” – mondja az első öltéseit felelevenítve.

Tizenöt éve költöztek Marosfőről Alfaluba, a két gyerekük is ott született, jelenleg családi vállalkozást működtetnek, így akad tennivalója bőven, de a szabad óráit varrással tölti. Közel tíz éve, hogy textilbe varrja ötleteit. Immár két varrógép is biztosítja a zavartalan alkotás lehetőségét.

Úgy kezdődött, hogy lányának, fiának és saját részre is varrt veddfelkét, majd táskát, és aztán neszesszert, így egyik ötletből született a másik, mint a láncöltés. Ahogy telt az idő, kényelmes
babzsákot, párnákat, karácsonyi díszeket, megszemélyesített receptes füzetborítókat, babákat, gyermekjátékokat is készített.

„Varrogattam itthon, aztán Csenge lányom textiltáskát kért, ami társainak is megtetszett. Aztán meghívtak a helyi termékek vásárára. Nagyon nehéz volt az asztal mögé állni, legszívesebben elajándékoztam volna az összeset, ahogy szoktam, de nem az volt a lényeg, hanem, hogy rengeteg jó visszajelzést kaptam, ami megerősített” –  mesélte.

A sepsiszentgyörgyi karácsonyi kézműves vásárra is beválogatták az általa készített termékeket, ami szintén visszaigazolás volt arra, hogy értékelik a munkáját. Akárcsak egy pályázatra készített textilnyuszi, amelyet szintén pozitív visszajelzésre érdemesítettek. 

Kora reggel, természetes fénynél kiteregeti a színes, mintás anyagokat, egymáshoz találtatja, forgatja, majd illesztgeti, férceli. Mindig mást, újabbat alkot, de amint lámpát kell gyújtani, abbahagyja a varrást. Csendben születnek a vidám színű darabok, korábban háttértévézett, de aztán a negatív kicsengésű híradások rossz hatással voltak egész napjára, így egy gombnyomással tett róla, hogy ne befolyásolják hangulatát, készülő darabjait.

A 22 éves Csenge Marosvásárhelyen pedagógiát tanul, így a próbatanításaira is textilből készülnek a szemléltetőeszközök kellékei, ő is szívesen hímez. Az anyagbeszerzésben sokat segít, bárhová utazik, kirándul, keresi a színes, vidám hangulatú anyagdarabokat édesanyja kombinációihoz. „Csenge kiskorában zúgolódott időnként, hogy miért van mindig különb nadrágja, mint a társainak, miért nem az üzletből vásároljuk mi is. Akkor hiába is dicsérték a ruhadarabjait. Most már egyáltalán nem szíve csücske a tucatgyártmány” – mondta az édesanya. Csenge is szeretne megtanulni varrni, követné a szülői példát. Kézzel és géppel is varrogat, és ötletei is vannak, amit édesanyja mindig kivitelez. Vásárra, pályázatra is ő nevezte be a termékeket.

„Semmihez sem hasonlítható az az érzés, amikor átadom az ajándékot, és felcsillan a szeme annak, aki kapja, vagy ha látom, hogy egy év elteltével is használja ismerősöm a neszesszert vagy táskát.” Nem tervezi vállalkozás beindítását, mert fennáll az a veszélye, hogy „egy kaptafára” kellene gyártani a tárgyakat, szalagmunka lenne. Azonkívül, ha valami gond adódik, akkor szünetel az alkotás, Baricz Margitot olyankor nem foglalja le a hobbija. Nyugodt körülmények között él a hobbijának. A kereskedés is távol áll tőle, amint mondja: „Mindig megkérdik a helyi termékek vására után, hogy megérte-e. Úgy vagyok vele, hogy azzal is meg vagyok elégedve, hogy ott lehetek. Az a legjobb, ha elajándékozhatom a tárgyakat. Én tudom, hogy elsősorban én kellene értékeljem a munkámat, és anyagiakban is meg kellene látszódjon, de nem az az elsődleges. Az jelent örömet, ha használják az általam varrt párnát, táskát, neszesszert…”