Koronás emlékek a múzeumban

Ladó Ágota, a múzeum munkatársa elmondta, elsősorban olyasmit várnak, ami digitálisan küldhető, egyelőre tárgyak átvételére nincs lehetőségük. A felhívásukra már többen jelentkeztek, küldtek be fotókat vagy történeteket, de szeretnék, ha minél többen osztanák meg a személyes élményeiket, például a karanténban töltött napokról, boltokban kiürített polcokról, vécépapírból és élesztőből felhalmozott otthoni készletekről, átalakított lakásokról, irodának berendezett nappalikról, a képernyőkön keresztül átélt gyűlésekről és kávézásokról, gyerekekkel készített alkotásokról, lecsiszolt és átfestett bútorokról, elolvasott könyvekről, fűszerkertekről, otthoni kilátásokról, a tömbház körül vagy a faluban megtett sétákról, a természet újrafelfedezéséről, nyilatkozatokról, igazából bármiről, ami köthető ehhez az időszakhoz.

„Van egy olyan félreértés, amivel találkoztam, miután meghirdettük a gyűjtést, hogy sokan azt mondták, ezek nem nagy történelmi dolgok.

„Az egész karantén alatt figyeltük Gyarmati Zsolttal, a múzeum igazgatójával, hogy mi történik a múzeumokkal világszerte, láttuk, hogy van egy ilyen tendencia, sok múzeum hirdetett gyűjtést. A cél az, hogy őrizzük meg az emlékét ennek az időszaknak, mert ugyan most mindenki számára egyértelmű, hogy ez van, de mégiscsak egy sajátos időszak. Most még éljük ezeket az élményeket, átalakulásokat, amelyeket a járvány okozta helyzet hozott, de öt-tíz-húsz év múlva teljesen más színezetet kap. Most mindenkinek van első kézből tapasztalata, valós időben mindenkinek van élménye ezzel kapcsolatban, nem kell a nagyszüleitől gyűjtsön. És noha az emberekben megvan a kétely, hogy ezekben a személyes vallomásokban, abban, hogy ő otthon fényképezte például a rügyező fát, semmi történelmi nincs, ám mégis van, azaz lesz évekkel később. Ezért szeretnénk most megfogni mindezt. Ugyanakkor történelmi idők ezek, nemcsak a jövő szempontjából, hanem mert mi ilyesmit még nem éltünk át” – magyarázta a múzeum munkatársa.