Az „idegennel” szembeni előítéletek leküzdése az autóiparban is kemény kihívások elé állítja a gyártókat, főleg ha Európában kell helytállni. Ezt véve alapul a viszonylag ismeretlen dél-koreai Ssangyong sincs könnyű helyzetben, annak ellenére, hogy néhány típussal hosszú ideje jelen van az öreg kontinensen. Az igazi kitöréshez azonban most minden körülmény adott: itt az új Korando, a kompakt szabadidőautó, amellyel egyébként egyik „tősgyökeres” európai gyártó sem vallana szégyent.
2020. február 14., 16:302020. február 14., 16:30
Nem tolakodó, de markáns külsővel érkezett Európába a negyedik generációs Korando
Fotó: Pinti Attila
Az „idegennel” szembeni előítéletek leküzdése az autóiparban is kemény kihívások elé állítja a gyártókat, főleg ha Európában kell helytállni. Ezt véve alapul a viszonylag ismeretlen dél-koreai Ssangyong sincs könnyű helyzetben, annak ellenére, hogy néhány típussal hosszú ideje jelen van az öreg kontinensen. Az igazi kitöréshez azonban most minden körülmény adott: itt az új Korando, a kompakt szabadidőautó, amellyel egyébként egyik „tősgyökeres” európai gyártó sem vallana szégyent.
2020. február 14., 16:302020. február 14., 16:30
Nem tolakodó, de markáns külsővel érkezett Európába a negyedik generációs Korando
Fotó: Pinti Attila
Enyhe bizonytalansággal társult nagyfokú kíváncsiság – a Korandóval töltött napokat ez jellemezte a forgalomban, az autómosónál, parkoláskor, ki- és beszálláskor. Olyan újdonság, amit nem tesz azonnal azonosíthatóvá a márkajelzés, ez pedig akaratlanul is odavonzza az embereket, sofőrtársakat a hobbiterepjáró mellé.
Igaz, a Ssangyongnak volt egy rövid borús időszakában kínai többségi tulajdonosa, de a viharfelhőket az új birtokos, az indiai Mahindra a befektetett pénzügyi-szakmai segítséggel eloszlatta, és új korszakot vezetett be a dél-koreai székhelyű gyártónál.
Erre az új korszakra szükség is volt, hiszen hiába működött együtt régebben a Ssangyong mások mellett a Mercedes-Benzzel, az egyébként minőségi autókról mégsem a megbízhatóságuk maradt meg az emberekben. Sokkal inkább a Kyron sokkoló, címerpajzs alakú hátsó lámpája, illetve a Musso és Rodius értelmezhetetlen formavilága égett a nép retinájába, gyakorlatilag gátat szabva a sikereknek – igen, a külső bizony gyakran többet számít, mint a műszaki tartalom.
Aztán elkezdtek jönni a frissített típusok: az új Rexton, akárcsak a Tivoli vagy az XLV, már a „finnyás”, letisztult vonalvezetésű külsőhöz szokott európai szemnek is tetszetősre sikerült. A Korando tulajdonképpen feltette az i-re a pontot: a klasszikus éles vonalak, markáns szélesítések jellemezte kategóriabeli sajátosságokat mesterien ötvözve, ehhez nem egyszerűen jó, hanem kimagasló összeszerelési minőséget társítva, rendhagyó belső kényelmet kínálva megmutatta, hogy a típussal bizony érdemes számolni.
Míg a konkurens – és szintén dél-koreai – Hyundai Tucson vagy Kia Sportage tervezői a gömbölyű idomokat részesítették előnyben, a Korando inkább beállt az „európaibb” vonalba: a klasszikus vonalvezetésű test strapabíróságot sugalló szögletesebb dizájnt kapott, a keletiekre jellemző túlkrómozottságot is visszafogva. Minden szögből kellemes az összhatás, nincs túlbonyolítva, a világos színű karosszériához pedig jól passzolnak a műanyag védőelemek a küszöbökön, illetve a kerékjáratokon.
Jól belakható, könnyen élhető beltér kényeztet akár öt utast
Fotó: Pinti Attila
A beltér egyetlen szóval jellemezhető: átgondolt. Anyaghasználat terén a Ssangyong hozza a kötelezőt, igaz, a zongoralakként ismert berakásokat picit talán „túltolták”, így a tulajdonosoknak fokozottan oda kell figyelniük a vezető és a jobb oldali ülés előtt húzódó, ujjlenyomatgyűjtő felületek tisztán tartására. Azt hozzá kell tenni, hogy a Korando hangulatvilágítás címszó alatt olyat alkotott, ami elsőre parasztvakításnak tűnhet, holott a szemnek ennyire kellemes megoldással talán még nem találkoztunk. A lényeg, hogy az anyósülés előtt, illetve az ajtók oldalán edzett üveg mögé rejtve fut egy „térhatású”, több színben pompázó ledcsík, szolid, cseppet sem tolakodó megvilágítást adva a beltérnek. Nyilván nem ezért fog senki a Korando mellett dönteni, hiszen ott van egy rakás ergonomikusan elhelyezett tárolórekesz, egy jókora üreg a könyöklő alatt, méretes kesztyűtartó, és ami igazán döbbenetes: a hátsó légbefúvók alatt egy 220 voltos csatlakozó.
A szövetborítású első ülések comb-, derék- és háttámasza is remek, oldaltartásuk is megfelelő. Hátul bőséges a hely, az alig észrevehetően lejtő tetővonal alatt bőven elférnek a magasabb utasok, ráadásul a lábukat is nyugodtan kinyújthatják. A csomagtér kihasználhatósága átlagon felüli, így ellensúlyozva az átlagos méretet.
Fotó: Pinti Attila
Egyszerűség, de a jó értelemben
Fotó: Pinti Attila
A kényelemhez egyébként sokat tesz hozzá a középkonzol és a központi érintőkijelzős kezelőfelület – jó értelemben vett – egyszerűsége. A műszerfal igazodik a jelenhez, száműzték az analóg műszereket, az egész egység egy méretes, gyönyörű grafikájú kijelző, természetesen személyre szabható, változtatható kinézettel. Az automata előválasztó karja mellett és mögött elhelyezett kapcsolókon aktiválhatjuk a lejtmenetvezérlőt, a visszagurulásgátlót, a kéziféket, illetve egy tekerőgombbal az összkerékhajtás normál, sportos, esetleg téli közlekedésre szoftveresen előre beállított módjait. Normál módot a mindennapi átlagos vezetéshez érdemes választani, ez az alapbeállítás tökéletesen egyensúlyoz a gazdaságosság és a teljesítmény között. A Sport mód magasabban tartott fordulatszámokkal segít a tempósabb haladásban, a Winter (téli) mód pedig kettes fokozatban indítja a Korandót, hogy a síkos felületeken minimálisra csökkentse a csúszás lehetőségét. Az összkerékhajtási rendszer egyébként 50/50 arányban fixre is zárható, ha a „dagonyázás” úgy kívánja. „Kézi” kapcsolásra is van lehetőség, a négy irányba állítható, bőrbevonatú – az úttestről egyébként kevés visszajelzést adó, enyhén túlszervózott – kormánykerék mögötti váltófülekkel tetszés szerint is választhatunk a hat sebességfokozat közül.
Az utasok biztonsága szempontjából semmit sem bíztak a véletlenre a Ssangyongnál, kész „hadsereg” figyeli egyrészt az autó körüli forgalmat, másrészt a vezetőt. A szériafelszereltség része például az önműködő vészfékező rendszer (AEBS): gyalogos vagy jármű „váratlan felbukkanásakor” a rendszer „elveszi a gázt”, majd szükség esetén automatikusan fékezni kezd. A követési távolságra (SDA), a kocsisor indulására (FVSA), az éberségre (DAA) figyelmeztető rendszerek mind alapárasak. Némi felárért holttérfigyelő, sávtartó asszisztens, parkolóból kiállást segítő funkció és hátsó keresztforgalom-figyelő is rendelhető.
A hosszú motorháztető alá a tesztautó esetében a Ssangyong saját fejlesztésű, több mint száz lóerős literteljesítményű, másfél literes turbós négyhengeres benzinmotorja került – az erőforrás, ha nem is biztosít ülésbe passzírozó gyorsulást, bőséges tartalékokat tud mozgósítani minden helyzetben.
Saját fejlesztés. Erős, nyomatékos és csendes motor készült Dél-Koreában
Fotó: Pinti Attila
A másfél tonnás önsúlyt mozgató motor csendes, és nagyon eltalálták a hozzá kapcsolt, harmadik generációs, hatfokozatú, japán gyártású Aisin automata váltó hangolását is. A fokozatváltások észrevehetetlenek, visszakapcsoláskor sincs rángatás. Az összkerékhajtás-benzinmotor-automata váltó hármas értelemszerűen nincs a legjobb hatással az üzemanyag-fogyasztásra – talán ez a Korando egyetlen negatív pontja. Vegyes használat során nem sikerült 11 liter alá szorítani az átlagot, igaz, a gázpedállal nem bántunk túl óvatosan. Az autó rendelhető 1,6 literes, 136 lovas dízelmotorral is, az kétségtelenül visszafogottabb étvágyú.
Noha elsősorban városi szabadidőautó – crossover – a Korando, hasmagassága és hajtáslánca tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy az aszfaltot elhagyva sáros-havas, bukkanókkal tarkított utakon is boldoguljon. Az alapmodellek mellesleg elsőkerék-hajtásúak, hatfokozatú kézi váltóval, az AWD és az automata felára egyaránt ezerhatszáz euró – aki hétköznapi közlekedésre használja az autót, nyugodtan eltekinthet az összkerékhajtástól. A Ssangyong üdvöskéjén nehéz fogást találni, azt pedig, hogy a gyártó is mennyire bízik a termékében, jól szemlélteti, hogy az ötéves általános garancián túl plusz öt év (150 ezer kilométeres futásteljesítményig) jótállást vállalnak a motorra, az erőátviteli egységre és a turbóra. A lehetőség tehát adott a sikerre, főleg hogy ár-érték arányban is kevés ellenfele akad.
A tesztautót a székelyudvarhelyi Hinode Car Expert csíkszeredai munkapontja bocsátotta rendelkezésünkre (hinode.ro).
| Gyári adatok | 1.5 T-GDI (1497 cm³) |
| Teljesítmény (5500 fordulat/percnél) | 120 kW/160 LE |
| Forgatónyomaték (1500 fordulat/percnél) | 260 Nm |
| Végsebesség | 193 km/óra |
| Szén-dioxid-kibocsátás | 190 g/km |
| Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 10,7/6,9/8,3 liter |
| Sebességváltó | Hatfokozatú automata (Aisin) |
| Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4450/1870/1629 mm |
| Tengelytáv | 2675 mm |
| Nyomtáv (elöl/hátul) | 1596/1622 mm |
| Hasmagasság | 187 mm |
| Üzemanyagtartály | 50 liter |
| Csomagtér | 407 liter |
| Abroncsméret | 225/60R17 |
| Önsúly/Megengedett össztömeg | 1525/2130 kg |
| Listaár (kedvezményes, euró, áfával) | 17990 (ECO 1.5 GDI) 20990 (Clever 1.5 GDI) 25590 (Premium 1.6 D) |
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!